Csak azért sem kíván lemondani a pártállam a komplett népesség adósrabszolgák hadává konvertálásának vágyáról. Legutóbbi elborult ötletük, a munkáshitel az eddigi CSOK, babahitel meg csak papíron létező növekedésihitel-konstrukciókhoz képest is elvetemültebb és károsabb intézmény, de mellé legalább értelmetlen is. Lássuk első körben az unalmas és száraz konkrétumokat:
A dokumentum szerint a kölcsön összege nem haladhatja meg a 4 millió forintot, és a kölcsön folyósítására a kölcsönszerződés megkötését követően, egy összegben kerül sor. A kölcsön forintalapú, a hitel futamideje maximum 10 év lehet. A kölcsön szabad felhasználású, ingatlanfedezet nélkül igényelhető és a futamidő alatt született gyermekek után moratórium és tartozáselengedés jár.
Ennek a pitiáner semminek az „elnyeréséhez” szinte lehetetlen feltételeket támaszt a pártállam:
A munkáshitelre vonatkozó kölcsönszerződés megkötése a következő feltételekkel igényelhető:
17. életév betöltése, de még nem töltötte be a 26. életévét; magyarországi lakcím; legalább 3 hónapos folyamatos TB jogviszony; büntetlen előélet.
Nincs az igénylőnek az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, ötezer forintot meghaladó köztartozása; nincs a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR lista) nyilvántartott tartozása, és az sem megfelelő, ha a KHR kerülés okaként szereplő elmaradását egy éven belül rendezte; az igénylő vállalja, hogy a hitel folyósításától számított legalább öt évig bejelentett magyarországi lakcímmel rendelkezik, életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik és dolgozik.
Az igénylőnek meg kell felelnie a banki feltételeknek, munkaviszonnyal, valamint rendszeres, a hiteltörlesztését lehetővé tevő jövedelemmel kell rendelkeznie; nem rendelkezhet érvényes hallgatói, tanulói jogviszonnyal felsőoktatási intézményben, és nem rendelkezhet felsőoktatási intézményben szerzett oklevéllel; a kölcsönt csak egyszer lehet igényelni, és az adósnak vállalnia kell, hogy a hitel folyósítását követően legalább 5 éven keresztül Magyarországon fog élni és dolgozni.
Totalitárius röghöz kötés gombokért cserébe. Nem véletlen hívja cinikusan munkáshitelnek a kormány ezt a vérmes átverést, hiszen minden más szóba jöhető réteg örök kárvallottja lett az ő „támogatási” tevékenységüknek. Immár azokért lehet csak lehajolni, akik eleddig kifosztandó adósoknak sem feleltek meg az államhatalom számára, mert a 2008-as fiaskó tapasztalatai alapján nem jó törlesztők.
Érdekes módon ezt a pilótajátékot is kiaknázza a pártállam a csúfosan bebukott babaprogram-agendájának további erőszakolására:
A hitelfelvevő nők emellett a futamidő alatt született, örökbefogadott gyermekeik után további kedvezményekben részesülhetnek.
Az első gyermek érkezésekor a törlesztési kötelezettség 2 éves szüneteltetése kérhető. A második gyermeknél újra lehet kérni a moratóriumot, és elengedik a fennálló tartozás felét. A harmadik gyermek érkezésekor pedig elengedik a teljes fennálló tartozást.
Ikergyermekek születése esetén az eredetileg megkapott 2 éves szüneteltetés annak lejárata előtt egy évvel meghosszabbítható arra való tekintettel, hogy két baba érkezett.
A munkáshitelt bankokon keresztül lehet majd igényelni. Ha az adós megsérti az utólagos feltételt, akkor az addig kapott kamattámogatást vissza kell fizetnie.
Ami csak egy dolgot jelenthet: hamarosan újabb negatív rekordokat döntő születésszámoknak örvendhetünk.
Vessük össze ezt a már nevében is vérforraló jobbágyosító instrumentumot mondjuk az ide települt külföldi multik, kiváltképp az akkugyárak számára nyújtott támogatásokkal. Ezek munkásonként akár 300 millió forint (!) ingyen lóvét nyertek el, hogy idehaza mérgezzék vizeinket és a lakosságot. Továbbá oly nagyvonalú adókedvezményeket kaptak, melyeknek hála egy hazai tulajdonú kivéreztetett KKV jövedelemarányosan négyszer magasabb adót köteles fizetni a szegény dollármilliárdos befektetők által idevonszolt ipartelepekhez képest.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a korlátolt felelősség végett akár százmilliárdos beruházások bedőlésének sincs a tulajdonosi körre nézvést semmi következménye, nem úgy a pitiáner összegű uzsorahitellel leláncolt rabszolgáknak, akik az életüket beleölik a gyilkos követelmények abszolválásába.
Ez a hitel ráadásul totál haszontalan. Nem való semmire, mert új szakmányt tanulni vagy a jelenlegit tovább csiszolni lehetetlen vele, hiszen hát oktatásban való részvétel kizáró tényező ennek felvételéhez. Kezdő vállalkozó nem indulhat el vele, mert egy normális műhely vásárlása és szerszámokkal való feltöltése tízmilliós pénzmagot követel, egy üzlethelyiség bérleti díját meg alig pár hónapra fedezné ez a kis semmi.
Azért arra pont megfelelő lesz, s erre is szánják, hogy a bepalizott jobbágyok három másodpercet igénylő aláfirkantására hivatkozva azokat örök életre láncra verhessék. Majd úgy alakítják szépen a körülményeket, ahogy szokták, hogy a törlesztési kényszer soha ne járjon le, futamidő ide vagy oda. Az ördög nem az eleve elborult szerződési feltételekben lakozik, hanem az eltitkolt apróbetűs részletekben. Lesz még itt meglepetés, úgy gondolom.
Hála az égnek nem váratott sokat magára ennek a felháborítóan alpári konstrukciónak a kritikája. A Mérce kivételesen egész remek recenziót kanyarintott eme uzsoraszerződésről, de azért nem vájkál benne kellően mélyre:
A kormány újítását… „Botrányos és veszélyes konstrukciónak” nevezik, amely magában hordozza az eladósodás kockázatát. A legnagyobb probléma a munkáshitellel szerintük az, hogy nem szabályos béreket akarnak fizetni a gazdaságban, nem a munkakörülményeket akarják helyretenni, hanem hitelfelvételre ösztönzik a dolgozókat. A kamatmentes visszafizetés feltételéül szabott legalább ötévnyi magyarországi tartózkodás és munkavállalás pedig „tipikus röghöz kötés” és a fiatalok ideláncolása „adósrabszolgaként”.
Lássuk, mi hiányzik a diagnózisból.
Először is, a munkáshitel még csak nem is az eladósodott embereket sújtja majd legjobban. Ahogy a CSOK esetében, úgy ismét hasítás alá vonja a hatalom a társadalmat: vagy felveszi az ember a hitelt, tehát örök elkötelezettje és adósrabszolgája lesz a szisztémának, vagy kiárazódik az önerőből fedélhez jutás esélyéből.
A munkáshitelnél a fogyasztói termékek árszínvonala ugrik elviselhetetlen magasságokba, mivel a melósok egyébre úgysem tudják elverni ezt a kis pénzt, mint előre hozott fogyasztásként gamer laptopra, esetleg talán autóra. De azokból is csak használthoz juthatnak négy millából.
Tehát várható egy efféle lánchatás, hogy a munkáshitelnek hála megfizethetetlenségig dráguló javak végett olyanok is kénytelenek lesznek felvenni a hitelt, akik kezdetben nem mentek volna bele az átverésbe. Másutt már kifejtettem, hogy a hitelből vásárolt fogyasztói termék nem egyéb, mint háromszoros árú vásárlás. Ezt speciálisan a lakásvásárlásra értettem, nyilván más termékeknél a kamatok azért nem keletkeztetnek tripla árkülönbözetet az azonnali készpénzes vásárláshoz képest, de a mesterségesen generált többlet-keresletet garantáltan mindenki pénztárcája megérzi majd.
Másodszor, a munkáshitel nem ajándék juttatás, hanem semmiből teremtett adósság. Az állam voltaképpen nem ad semmit. Ezt jó, ha mindenki fejébe vési. Az állam korlátlan pénz teremtésére jogosult a semmiből, melyet hitelként kihelyezhet. Ez neki nem kerül semmibe, tehát nem is ad semmit. Te viszont az életeddel vagy köteles fizetni a részedre juttatott előre hozott fogyasztás lehetőségéért, ahogy azt lehetett látni az abszolválhatatlan feltételek végtelen sorolásánál.
Az állam voltaképpen a rabszolgáival fizetteti meg a rabszolgásításuk költségeit.
A kormányzat már leszűkíti a munkás fogalmát, hogy a munkás az, akinek gépzsíros a keze. Miközben valójában a hivatalokban dolgozók, az adminisztrátorok, egyébként még a bármilyen más szellemi foglalkoztatottak is tulajdonképpen munkásemberek, hiszen a munkájukat adják bérbe a munkáltatójuknak…
Nem a munkájukat, hanem az életidejüket és életenergiájukat. A testük, lelkük és elméjük feletti kontroll jogát.
Nagy tévedés, hogy az ember kizárólag a munkaerejét áldozza fel a munka alapú társadalom oltárán. Azzal együtt köteles sutba vetni gondolatait, elképzeléseit, komplett életét, akár munkaidőn kívül is. A munkáltatók jó ideje átböngészik a dolgozóik Facebook-bejegyzéseit, s ha csúnyákat ír a dolgozó, akkor kirúgják vagy megfenyegetik, mert a munkaidején kívül is a céget reprezentáló jobbágy rontja annak imidzsét.
A munkáshitel a szakszervezeti aktivisták szerint annak a belátása is lehet, hogy a kormány által a gazdaságba „felülről” becsatornázott pénzek nem „csorognak le” a munkavállalókig, így az nem jelenik meg nálunk bérként, prémiumként, ebből se nyaralást, se háztetőt, se autóvásárlást, se hétvégi nagybevásárlást nem tudnak csinálni a dolgozók, nem lesz belőle fogyasztás – tehát nem „pörgetik” a gazdaságot.
„Most az van, hogy gondolnak arra, hogy alulról is kéne a gazdaságba tenni pénzt, de miből? Fiktív eszközökből: vegyél fel hitelt, adósítsd el magad. Az, hogy hitelt adnak jövedelem helyett, az a lehető legrosszabb. Tehát nem a bért emelik, nem csökkentik a munkavállalók adóterheit, nem csökkentik az áfát”
– hangzik el a műsorban.
Ahogy a munka nem teremt értéket, úgy az öncélú termelés nem állít elő jóllétet. Kiváltképp a munkásosztálynál. A munka alapú társadalmak az elmúlt évtizedekben rendre csúfosan felsültek a népesség létszínvonalának felemelésében.
A mindenki elé mintamodellként állított Kína épp most csúszik vissza a totális nihilbe és összeomlásba. Kénytelenek voltak ők is rájönni, hogy a munka szentsége kicsinálja őket és elveszi tőlük az életüket.
A két műsorvezető szerint az is nagy kérdés a munkáshitellel kapcsolatban, hogy ez pontosan hogyan segíti a fiatal munkavállalókat. Nem vállalkozási hitelről van ugyanis szó, amiből „a kezdő villanyszerelő majd meg tudja venni magának először a műszereit, meg az eszközeit”, hanem „csak a fiatalok képzeljenek el bármit, hogy mi fontos nekik: autó, telefon, laptop, ruha, bármi”, ami szerintük nem szolgálja azt a célt, hogy a fiatal dolgozók pénzügyileg felelősek legyenek. „Szerintem nem tudást adunk nekik, hanem adunk nekik egy csomó elverhető pénzt, amit a többség vélhetően olyasmire fog elkölteni, amire nem volna szabad hitelt felvenni” – teszik hozzá.
Pontosan: előrehozott fogyasztás a jobbágyoknak. A birtokolt tárgyaik által verik rabszolgasorba a munkás osztályt.
Az, hogy így próbálnak segíteni a munkavállalóknak, a szakszervezetisek szerint azt is jelezheti, hogy a rabszolgatörvény fémjelezte időszak után most erősen megingott a Fidesz saját rendszerébe vetett hite.
Minőségtelen szar munkahelyek idevonzása, „ha munka van, akkor minden van” – pedig ha munka van, akkor éppenséggel semmi más nincs.
„Érzik, hogy valamit nem jó irányba toltak. Hirtelen változott a kormánynak a kommunikációja, hogy ők most bért akarnak emelni, mert érzik, hogy a gazdaságban fölülről becsorgatott pénzzel kinyírtak mindent”
– érveltek a műsorvezetők. Miután azonban a munkáltatók ellenállnak minden egyes jelentős béremelési elképzelésnek, úgy próbálja a kormány marasztalni a fiatal magyar munkaerőt, hogy valahogy pénzhez juttatja őket, még ha ez az eladósításukkal is jár.
Dehogy változott. A következő lépés: neofeudalizmus előidézése, az élő ember magántulajdon sorba vetése. Ehhez kell a munkáshitel.
„Ez egy olyan ajánlat, hogy te megkapod ezt a pénzt, hogy maradjál itthon, dolgozz itthon ezen az alacsony béren, és ebből fizesd 10 évig kamatmentesen a részleteket (a kölcsön futamideje fixen 10 év – B.B.); de ezzel szemben ott van az az ajánlat, hogy elmész külföldre, és ennek a négyszeresét megkapod, tehát ezt a négymillió forintot fél év alatt mondjuk úgy össze tudod lapátolni.”
Azért az a fél év kicsit túlzás, de 1-2 év alatt már valóban letudható a dolog, szemben ugye a 10 éven át való leláncoltsággal. A látszólagos kamatmentességet meg bőséggel leverik rajtad a világrekord áfával, adókkal, járulékokkal, bírságokkal. Meg aztán nyilván nem véletlen a kamatkedvezmény elvételének lehetősége sem, garantáltan úgy fogják keverni a lapokat, hogy ezeknek a hiteleknek a nagy része bedőljön, hogy aztán megkezdődhessen az aratás.
Természetesen nem mindenki osztja a beidézett Munkásjárat podcast szerkesztőinek véleményét:
A LIGA Szakszervezetek véleménye szerint a fiatal munkavállalók számára lehetőséget kell biztosítani a tevékenységük folytatáshoz, eszközök megvásárlásához, életkezdésükhöz. Ehhez jó eszköz a kamatmentes, szabadon felhasználható és 10 éves futamidő alatt törleszthető munkáshitel, mert lehetőséget biztosít a fiatal munkavállalók számára, hogy akár 4 millió forint kamatmentes hitelt igényeljenek. A LIGA fontosnak látja hangsúlyozni, hogy „ez a kiemelt támogatás a korábban bevezetett diákhitel logikus folytatása, és mint ilyen az életkezdéshez kötődő esélyegyenlőséget is támogatja, továbbá, a későbbiek során, az esetleges gyermekvállalások ösztönzésével fontos családpolitikai célokat is beteljesít.”
A diákhitel is fiatalok tömkelegének életét tette tönkre, de ezt majd máskor boncolgatjuk.
Amennyit kapnak, majd annyival meg is ugranak a vállalkozásindítás költségei. Lásd felszámolt KATA. bevétel nélkül is kötelezően fizetendő adók, halálra bonyolított bevallási szisztéma a minél több büntetés áldozatokra veréséhez. Plusz 4 milla nem feltétlen elég egy műhely berendezéséhez. Arról nem is beszélve, hogy műhelyt pláne nem lehet venni ennyiből.
A Munkástanácsok pedig fontosnak tartja, hogy ezzel a lehetőséggel a kormány támogatja az önálló életkezdést, az otthonteremtést és a karrierépítést.
Ezek egyikét sem. A kormány nem támogat semmit. Szó szerint a semmit adja, hogy cserébe megkopaszthasson. Méghogy önálló életkezdés – pont az a lényeg, hogy ne kezdhess önálló életet, hanem maradj hozzáláncolva a hatalomhoz.
További érdekes dichotómiát rejteget magában a belengetett „támogatás”. A munkáshitel és a fogyasztás pörgetésének dogmája ellentétben áll egymással. Az ember csak a későbbi fogyasztása rovására maradhat törlesztőképes, ráadásul ígyis-úgyis többet fog fizetni, mivel a legtöbb piaci hitel után fizetendő összeg a futamidő során 2-3-szorosa a felvett összegének. Hosszú távon tehát pusztítják a keresletet az efféle hitelek, nem pedig növelik.
Hitel = olyan előrehozott fogyasztás, amely a megvásárolt termékek árát sokszorosára növeli. Ha hitelből veszel árut, az annyit jelent, hogy neked a fogyasztói ára megsokszorozódik. Szemben a gazdagokkal, akik simán kicsengetik helyben és kápéval azok árát. A hitelfelvétel tehát a társadalmi különbségeket is nagy mértékben növeli, a szegények kárára.
Sajnos a szabvány proli viszonya a pénzhez elképzelhetővé teszi, hogy ez a konstrukció nem lesz majd akkora bukta. Egyértelműen a pénzügyi analfabétákra hajtanak, akiket a sevizahitelesekhez hasonlóan ki lehet semmizni, majd belekergetni az öngyilkosságba. A legtöbben ebből a rétegből túlzás nélkül azt hiszik, mennyei ambróziaként ereszkedik alá a fellegekből az ingyen pénz, s azt a hatalom csak úgy az isteni mindenhatósága okán adja.
Akibe szorult némi értelem, az nem bízik többé a rendszerben, így az immár kénytelen lehajolni a peonok után. Szomorú vég, dehát ez van.
Ha legalább néminemű agyműködés jelét kívánja tanúsítani jobbágy, inkább erőltessen ki magából valami kis angol tudást, és húzzon mielőbb külföldre. Ott adósság nélkül ennél többet is zsebre tehet, és egy nyelvet megtanulni nem jelképez nyögvenyelősebb erőfeszítést a „Parizer vagy sárga csekk? Fedél vagy törlesztőrészlet?” kategóriájú logikai dilemmáknál.
