Imád és körberajong téged a világ? Tucatnyi barátod kér tőled rendre minden héten találkozót? Te vagy a család kicsi kincse, a szófogadó jó gyerek, aki mindig azt csinálja, amit szülei mondanak neki? Rendre mindig maradéktalanul boldogan végrehajtod a főnök úr utasításait, legyenek azok akármilyen nonszensz ostobaságok, vagy ütközzenek munkavédelmi előírásokba?
Perfekt rendben vannak az adóügyeid, példás adózóként tart nyilván a NAV, mindenkinek a legkedvesebb szavaidat igyekszel közvetíteni, nehogy a másik véletlen megsértődjön a személyes érzésekkel nem feltétlen törődő igazságtól?
Ha a sorolt tételek java részét vagy ideális esetben mindegyikét kipipálod, bizony tökéletes méltósággal és önelégültséggel foglalhatod el méltó helyed a társadalom mintapolgárainak pantheonjában – s taszíthatod magad az idő elteltével súlyos kognitív disszonanciába, szenvedheted el az igaztalan büntetgetéseket és bántalmazásokat, válhatsz idegbeteggé és depresszióssá, végül idejekorán bekövetkező elmúlásod lehetősége is karnyújtási távolságra kerül számodra.
Akad egy igazán érdekes paradoxona a spirituális irodalmakban megénekelt, lelki működés szerint való cselekvés kívánalmának. Ahhoz, hogy te úgymond Isten útján járván a felső világok utasításainak megfelelően cselekedhess, szükséges magadra vonnod közvetlen családtagjaid, rokonaid, feletteseid, feljebbvalóid, sőt akár saját szeretett barátaid vagy házastársad rosszallását, vagy akár haragját, hogy az idők végén üdvösséget nyerjél.
Ugyanez megfordítva szintén igaz: aki nem kelt meghasonlást a rokonai között, nem bántalmazza őt a társadalom, nem üldözteti és kergeti a hatalom, nem veti ki magából a rendszer, hanem annak értékítélete szerinti példamutató módon cselekszi a törvényi parancsolatait, az az ember igazán hatalmas bajban van.
Az Istennek kedves emberek arról ismerszenek meg, hogy gyakorta szorulnak magányra, az emberek nem szívesen találkoznak velük, nem képesek önfeledten inni a pozitív gondolkodás téveszméjét, nem az örök harácsolás és mókuskerekezés aktusának művelése forog kizárólagos érvénnyel elméjükben.
Nem ismerik a legfrissebb pletykákat a hollywoodi celebekről, nem lehetséges velük órákon át csacsogni az időjárásról vagy felebarátjuk díszes műkörméről, nem érzik jól magukat ebben a roppant banális, az értelem magvától megfosztatott izgága és egyben erőszakos közegben.
Kiket szüleik engedelmes és jó gyermekekként aposztrofálnak, kiknek sorra vésődnek be az ötös érdemjegyek bizonyítványaikba, kik kivétel nélkül engedelmesen és pedánsan hajtják végre feljebbvalóik utasításait, örök életen át szorgosan fizetgetik az adót, törlesztik a részletet, zötykölődnek napról napra ugyanazon úton ugyanazon zárt munkatelep felé, ők a társadalmi elvárásokhoz való feltétlen simulásukkal a kárhozat igáját vonják magukra.
A rendszer, a világ, a beszűkült és bárminemű örömtől, életlehetőségtől mentesített zárt körforgás szisztémája jelképezi a sátán szabadulhatatlan birodalmát. Aki ebben a körben mozog, annak napi szintű cselekedetei minden egyes fázisaiban idomulnia köteles a rendszer hol kőbe vésett és törvényi paragrafussal szentesített, hol kimondatlan, de megszegésük esetén társadalmi exklúzióval honorált szabályaihoz.
Azok vannak a legnagyobb bajban, kik tiszta szívből szeretik eme szolgaságot, s őszintén kívánják, hogy senki más a világon ne gondolhasson, pláne ne képzelhessen el ennél a rendszernél szebbet, többet, jobbat.
A képzelőerő megsemmisítése szenteli fel ama jelképes első kilométerkövet, amelyen az ember leválasztódván lelki működéséről tökéletes függőségbe kerül rajta kívülálló körülmények parancsolatjaitól, ukázaitól. A külső kontrollnak hála a felső világokkal semminemű viszonyrendszert nem ápoló követelmények megszegése, vagy azok teljesítésében való szándékolatlan kudarcunk automatikusan vonja magával a hatalom értékrendje szerint meghatározott szankciók bekövetkeztét.
A teljes körű, életünket-halálunkat meghatározó függőségek olykor totálisan személytelen, sőt, kizárólag fogalmi keretek körbehatárolta instrumentumok által is érvényesíthetők. Ilyesféle eszköz a pénzrendszer, a törvények komplex és kibogozhatatlan hálója, a sátán birodalmának építését szolgáló munkaviszony követelménye. Ezen ránk oktrojált viszonyrendszerek kivétel nélkül, egytől egyig egyirányúak: kötelező érvénnyel elvárják a megfelelést, viszont semmit nem tesznek annak érdekében, hogy elvárásaik egyáltalán teljesíthetők legyenek.
Onnan tudhatod, hogy a sátánnak meglehetősen kedves személyiséggel vértezett fel a sors, hogy az elhalmoz téged mindenféle földi jóval, mi szem s szájnak ingere. A sátán rendszere védelmezi személyedet a rendszer megdöntéséért tevékenykedő „lázongókkal, rendbontókkal, lumpen élősködőkkel” szemben. A tanár néni nem győz dicsérni téged. A főnököd előléptet. Munkásságodat elismerendő különféle érmék, plakátok, díjak sokaságát nyered el. Szorgalmadat és hűséges rendszerszolgálatodat busás állami juttatásokkal, adókedvezményekkel, CSOK-okkal, babahitellel jutalmazza.
Automatikusan átadod kezébe a megszületett csecsemőid feletti tulajdonjogot, kiket első napjuktól fogva állam bácsi formál a szubjektív kívánalmainak megfelelő hajlongó alattvalókká. Injekcióival elbélyegzi őket a maga részére, bezárja őket börtöniskoláiba, végtelen kreativitásukat és lelki örömüket kigyomlálja belőlük, hogy az iskola falai közül kikerülvén maguk is lobotomizált agyú rendszerfunkciókká degradálódjanak, kik csakis és kizárólag a feletteseik által meghatározott tevékenységek végzésére alkalmasak, azokat viszont Einsteint megszégyenítő zsenialitással és profi olimpikonokat leiskolázó teljesítménnyel hajtják végre.
Innen nincs is visszaút a lelki működésbe. A szükségszerű ébredés nélkül, melynek folyamatába a rendre derült égből villámcsapásként érkező lelki bántalmak, mentális problémák, bizonytalanságok, személyes tragédiák, hirtelen jött válságok és elbocsájtások hada is besegédkezik, az ember élete tökéletesen lineáris úton halad a végső megsemmisülés, a gyehenna tüze felé.
A sátán ugyanúgy szereti az övéit, ahogy az Isten is. Ezért próbája a megsebzett és végeláthatatlanul senyvedő lelked különféle pszichoterápiákkal gyógyítani. Ezek ülésein elmagyarázzák neked, hogy hirtelen támadt lelkiismereted kizárólag az agyadban fellépő helytelen kémiai balansz eredménye. Válthatod ki a patikában az évről évre egyre nagyobb mennyiséget számláló gyógyszereidet, melyeket ama munkádból eredő jövedelmedből vásárolsz meg akár anyagi csődbe menően, amelynek hála belesüllyedtél a krónikus betegségeidbe. Törlesztheted kamatos kamattal megterhelt hiteleidet, amelyek „adománya” a drága jóságos miniszterelnök úr önzetlen altruizmusát dicséri, és amelynek kötelességszerű felvétele nélkül maholnap legfeljebb az aluljáró csempéjét kaparászhatod.
Mialatt a sátáni hatalom folyamatosan károsítgatja az ő alattvalóit, juttatja gyermekeiket a Baál és Moloch karjaiba, finanszíroztatja velük ama gondoskodást és szeretetet, melynek díját többszörös felár mentén automatikusan behajtja rajtuk, a kisemmizett alattvalók még hálát is rebegnek a magasságos istenember uraságoknak, hogy azok ily bőséges jótéteményekkel jutalmazzák meg őket.
Ugyanezen személyek, kik az igazság irányától nyakroppanásig forgatják elfelé fejeiket, válogatott szitkok hadát szórják a „rossz kisgyerekekre”, kik elevenségükkel zavarják a halódók nyugalmát, a kitaszítottakra, akik élősködnek az őket üldöző, kirabló és halálra bántalmazó rendszeren, a kívülállókra, akik lázongó viselkedésükkel szabotálják az édeni munkaparadicsom istápolását.
Viszont akiket üldöz, gyűlöl, bántalmaz a rendszer, ők Isten országának valódi örökösei. Akiket megfosztanak megélhetésüktől, mert merészeltek visszaszólni a főnöküknek. Akiket halálra bírságolnak, mert nem teszik fel arcukra a maszkot. Akiket végrehajtanak a rendszer követelményeinek való makulátlan megfelelésük hiányáért. Akiket lejáratnak, rituálisan legyilkolnak, oroszlánok elé vettetnek, mert nem hajlandók maradéktalanul elfogadni a babiloni bábeltorony szisztéma egyetlen és kizárólagos érvényű objektív valóságát.
Ők az Isten igaz gyermekei, kik szívósan tűrik a fizikai szegénységet, nyomorúságot, a rájuk zúduló tömeges gyűlöletet, a kitaszítottságot, csak hogy személyüket a létezés jogából kivető sátán ellenében bárminemű hajlongás, fatális szervi összeomlásba torkolló munkavégzés, soha le nem járó bizonygatási kényszer és megállás nélkül kinyilvánított rendszerhűség nélkül is ölükbe hulljon a mennyek kapuit személyük előtt szélesre táró mesterkulcs.
Íme Jézus Krisztus szava, a rendszer által üldözött, kitaszított, dögrovásra ítélt emberek felé:
Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
Jézus nyomatékosítja, hogy amennyiben az emberek csupa jókat mondanak rólunk, bizony egyenes és határozott léptekkel trappolunk bele a gyehenna lélekvesztőjébe.
Az igazság szavát hallatók gúny, megvetés, üldözés, büntetés, ellehetetlenítés, olykor fizikai megsemmisítés áldozatai lesznek. De mit sem számít mindez isteni nézőpontból:
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek és érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
Kik valóban isteni utasításnak megfelelően cselekednek, őket még a babiloni parázna egyház is kiveti magából, hogy kénytelenek legyenek a földi hatalom kapcarongyává tett klerikália hatótávján kívül hinteni az igazság szavát:
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
Már ezer évekkel ezelőtt is kivégeztette a hatalom az igazmondó prófétákat. Soha nincs semmi új a nap alatt:
Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
Nem csak a sátáni hatalomból és az azzal parolázó egyház fojtó szorongatásából kerülünk kizárásra, de magából a létezés jogából is. Saját szüleink, testvéreink, rokonaink, egykori barátaink, hozzánk valaha legközelebb álló társaink fogják ránk mormolni halálos ítéleteiket, árulnak el minket, küldenek háborúba, juttatnak bennünket a hatalom ítélőasztalára:
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
Aki ténylegesen a Krisztust szeretné követni, annak még saját szeretteivel is kötelessége szembehelyezkednie az igazság szavának érvényesítésére:
Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.
Azon kívül, hogy úgymond egy fedél alá lettünk összezárva, az égvilágon semmiféle kötelezettséggel nem tartozunk ama rokonaink felé, kik lebeszélnének minket az üdvösségről, akik kizárólag ama önző és kapzsi célból hoztak bennünket világra, hogy majd a sátán rendszerében a nyugdíjukat megtermeljük, helyrehozzuk az ő bűneiket és mulasztásaikat, vagy megvalósítsuk dugába dőlt fiatalkori álmaikat. Akik nem tartanak velünk, pusztán vesztegetik időnket és tékozolják erőnket, vagy egyenesen erőszakkal áldoztatják fel velünk ezeket az istentelen hatalom szolgálatára és birodalmának istápolására.
Az általunk keltett megbotránkoztatás mindennemű negatív következménye ellenére nem kell lemondanunk mások társaságáról. Egyrészt, ha ketten vagy hárman összegyűlnek a Krisztus nevében, ő ott lesz közöttük, másrészt az őket visszahúzó földi családjuktól való elszakadásukat követően új családot, barátokat, testvéreket kapnak, kik hozzájuk hasonlóan csakis és kizárólag a mennyek országának ajtaja felé veszik útjukat:
Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.”
Kiket az emberek nyakló nélkül dicsérnek, ők elvették már jutalmukat, s nem jár részükre a Jézus által beígért békesség és szent lélektől való öröm. Kapnak ehelyett örök munkát a nyakukba, soha le nem telő kötelezettségeket, végtelen monotonitást, mókuskereket, hitvány pótörömöket, amíg a halál el nem választ.
