Egyre több magát spirituális tanítónak hívató aktor ágaskodik kapálódzva a maga által orrba-szájba szapult követőtábora irányába, hogy igenis tessék busás pénzekkel javadalmazni az ő szájjártatási kényszerét, mert különben irgum-burgum, etikátlanok vagyunk, tisztességtelenül élősködünk az ő mocskos-lepcses pofájukon meg különben is, mi mindannyian hálával tartozunk az ő fertőző okoskodásaikért cserébe. Hát járkáljuk akkor most körbe a „spirituális tanításért busás pénzt” témakör problematikáját.
A baj ott kezdődik, hogy ezek a közlési kényszeres kuruzslók az égvilágon semminemű igazolását nem képesek adni az általuk közvetített agymosások, elmeprogramozások hitelességének. Nem úgy működnek, mint egy tisztességes spirituális tanító, aki miután megjósol valamit, szállítja is a megfelelő időben az állításai helyességét igazoló bizonyítékokat. E sarlatánok mindegyike úgy jártatja száját feleslegesen órákon keresztül, hogy ócska pofázmányai érvényét vagy az égvilágon semmivel nem tudja visszaigazolni, vagy hazugságait megcáfoló tényeket csűr-csavar-ferdít ama irányba, hogy végül megvezetett birka hallgatósága számára igazság váljék belőle.
Itt van például ez a Szedlacsik nevű zsebnapóleon, aki mostanra egészen messzire ment az ócska pofázmányait elbűvölve hallgató zombiagyú követőinek megtévesztésében, pedig annyira átlátszó az ürge, hogy szinte már üvegtábla. Na de mindegy, ahogy a mondás szerint a nyomor szereti a társaságot, úgy az intézményes butítóknak feltétlen igényük van lobotomizált elméjű rajongótáborra.
Ez a biztosítási és nyugdíjbiztosító piramisjátékból „aranykori tanításokat átadó” spirituális előadóvá bárminemű név vagy koncepcióváltás nélkül átvedlett figura ott folytatja a nép megtévesztését, ahol abbahagyta biztosítási ügynökként. Erre szoktam volt mondani, hogy ezek a förtelem sarlatánok soha nem térnek meg, ugyanazt az aberrált és elmebeteg viselkedést folytatják egész életükön át. Ha az emberek tönkre tétele egy adott módszer mentén immár nem működik, nemhogy magukba nézvén változtatnának a viselkedésükön, hanem kizárólag azon morfondíroznak, hogyan folytathatják tovább az emberiség feletti erőszakterrorjukat módszerváltással. Azaz nem másképp csinálják, csak mást.
Így köt ki a legtöbb szélhámos figura a sátán karjaiban, hogy megkezdhesse az antikrisztus szólamainak éterbe hintését, melyekhez ki-ki a maga indíttatása szerint körbebástyázza népirtó ideológiáját ókori bölcsek és biblikus próféták kontextusukból kiragadott és véletlenszerűen összeválogatott szavaival.
A „legtehetségesebb” művelője eme ördögi műfajnak bodó attila, ám belé mégis ragadt legalább annyi tisztesség, hogy az emberiség sátán karjaiba ringatásáért nem számol fel busás tiszteletdíjat. Ellentétben Szedlacsikkal, ki szíriuszi küldöttnek képzelvén magát 6,4 milliárd embert kívánna tanítani, nyilván szigorúan és kizárólag magyar nyelven. De ő nem elégszik meg a puszta „taníttatással”, hanem kötelező érvénnyel elvárná, hogy a Föld minden lakója éves szinten százsokezer forintokat áldozzon fel szűkös jövedelméből az ő mételyező bullshitjei hallgatására, melyet mindenkinek, aki nem szeretne az elkövetkező évek során tragikusan elhalálozni, biza kötelező érvénnyel ki kell pengetnie, akár a fontosabb költések, mint élelem és fedél mellőzése árán.
Erről a fertelem antiktisztusról készül már a leleplező iromány, így ebben az értekezésben nem térek ki az ő hamis tanításainak részletezésére, mert egy egész könyv íródhatna belőlük. Ebből kifolyólag csakis itt és most ezen írás kedvéért feltételezzük, hogy nem egy förtelem tévtanítóval van dolgunk, és valóban hozzásegítheti híveit a maguk életének hiábavalóan hajszolt alapos jobbításához. A valóság persze ennek épp az ellenkezője.
A kérdés tehát ebben a szituban, hogy ha valaki valóban úgymond isteni, életünket megváltó, bennünket a tapasztalható hús-vér valóság által igazoltan is megsegíteni képes tanításokkal illet, etikus-e mindezért busás pénzt követelni? Kiváltképp mikor ezen tévtanítók rendre nagy lelkesedéssel hivatkoznak egyes bibliai tételekre, önkényesen kifundált univerzális erkölcsi-etikai törvényekre, illetve agymosó tevékenységük befogadása hiányában a „balga” áldozatok tartós nyomorúságának, idő előtti elhalálozásának elkerülhetetlenül bekövetkező veszélyére.
Most az egyszer megfordítom a kereteket, s az erkölcsi levezetés helyett, melynek természetesen az alábbi bekezdésekben bőven meglesz a helye, egyből átadom a konklúziót, azaz a helyes megfejtést:
A mennyek országában / aranykorban minden szükségletünk ingyen elérhető, és kötelező ellentételezés követelménye nélkül rendelkezésre áll.
E mondat tanúsága szerint a valóban működőképes, életünk megjobbítására alkalmas tanításért pénzt követelni végletekig etikátlan és alantas húzás, s alább többszörösen körbebástyázva sorolom ennek indoklásait.
Az álspirituális tévtanítók megfordítják az isteni rendet, amely kimondja, hogy Istennek is tetsző életmód űzése esetén minket az életben komoly nehézség és megpróbáltatás nem érhet (az én terhem könnyű, az én igám gyögyörűséges), Isten pedig megjutalmazhat minket a megillető mesés gazdagsággal, melyet ráadásul földi hatalom el sem vehet tőlünk. Ugyanakkor senkire nem vet több terhet, mint amennyit az illető képes elhordozni. Tehát egy vagyonos Isten gyermekének nyilván nem lesz sokmilliárd dollár forgalmú cégbirodalma, mert ennek menedzselése és vezetése tökéletesen elszakítja az embert a lelki működéstől.
Szedlacsik ezzel szemben mammonimádatra szólítja fel híveit, értelmetlen szófosásaiért előre megköveteli az apanázst, továbbá bár azt hazudja, hogy a „tanításaiért” cserét vár, az égvilágon semmi mást nem fogad el cserealapként, kizárólag pénzt.
Tehát szó nincs arról, hogy valós, tisztességes cserét követelne. Ebben az esetben, mivel ő üres szófosást ad át a hipnózisba ringatott birkáinak, a tisztes csere alapját az képezné, ha ő maga is elfogadna tanításokat a közönségétől (amiket ők maguk visznek be az iskolájába), amelyeket aztán be is építhetne a tananyagába.
A Revolife immár dugig van ilyen, ráadásul ingyenesen elérhető és terjeszthető ismeretanyagok sokaságával, amelyek olvasásával tökéletesen megérthető a mostani világ működése. A kiút felleléséről is egyre többet értekezek, s fogok is még az elkövetkező években. Gyaníthatóan előbb leszállítom az ehhez szükséges tananyagot a Szedlacsik 9 éves kurzusaihoz képest.
Másik, amit elfogadhatna, ha már mindenképp cserét vár, hogy csereterméket (barterárut) is kérhetne híveitől, melyekből mindenki annyit szolgáltatna be, amennyire képességeiből vagy anyagi erejéből telik. Vagy pedig munkaszolgálatot. Utóbbi lehetőség előtt nyilván törvényes akadályok bőszen tornyosulnak, előbbi előtt azonban semmi. Végül elfogadhatna ajándékokat is a műsorai után, melyek biztosítása a hallgatóság lelkiismeretére van bízva.
Ő viszont márpedig semmi mást nem hajlandó elfogadni, csakis pénzt (mammont). Ha ez így van, márpedig Így van, akkor Szedlacsik semmiképp nem lehet semmilyen aranykor letéteményese, mert a mennyei fordított hierarchiában éppen az erősebb és hatalmasabb szolgálja a gyengébbet és kisebbet, nem pedig ahogy a sátán kontrollálta földi világban szokás: az uralkodók csattogtatják az ostort, mi meg feltétel nélkül szolgálunk és fizetgetünk.
Márpedig pénzt csak és kizárólag a mammon istenétől lehet szerezni, így Szedlacsik minden egyes hívétől megköveteli a mammon szolgálatát, amit a Biblia külső sötétségnek hív, hol lészen sírás és fogcsikorgatás. Szedlacsiknak nem a hívei felszabadítása, hanem azok újabb kötelező kiadási tétellel való leláncolása a célja, hogy soha ne szabadulhassanak az ördögi hatalom béklyója alól.
Ehhez még tegyük hozzá, hogy az ő piramisjátéka, melyben jutalékkal és passzív jövedelemmel illeti a részére újabb máglyán elégethető áldozatokat beszervező követőit, meg aztán az (általa rendre hangoztatott) etikátlanság abszolút csimbrasszója. A passzív jövedelem ingyen élősködést jelképez a társadalmon, ami ráadásul a segélyekkel szemben alanyi jogon kikövetelhető és végrehajtható. Azért a jövedelemért, amit Szedlacsik szétoszt saját maga és a szektájába beszervezést végző hívei között, temérdek másik embernek kellett vérét-verejtékét áldoznia. A passzív jövedelem végett viszik a kapitalisták fejünk fölül a komplett bolygót, és teszik lehetetlenné a lakhatás abszolválásának vágyát.
Ahhoz tehát, hogy a Szedlacsik igényeinek megfelelően ne hajlanak ki az emberek, kötelező érvénnyel választaniuk kell az ő agymosodájába való beiratkozást, és minimum 9 éven át alanyi jogon csengetni a tandíjat. Ennyi időt vesz igénybe ugyanis a maga állítása szerint az aranykori életmód helyes és maradéktalan elsajátítása. Ez idő alatt az ember kétféle cselekedetre nyer jogosultságot Szedlacsiktól: vagy szinte örök életen át fizet tovább, tehát megmarad a sátáni rendszer fennhatósága alatt, vagy átalakulván szervezővé berángat annyi megvezethető áldozatot az ő pénzügyi szektájába, amely akcióból nyert jutalékok által a hallható immár passzív jövedelemből is megél. Ekkor már felmondhatja ugyan munkáját, de nem a mammon szolgálatát.
Magyarán tökéletes lehetetlenség a Szedlacsik agyhalott ostobaságai nyomán szabadulni a rendszer halálos szorongatásából, sőt, az ő tanfolyamaira való járkálásunkkal a kötelező létfenntartási tételeink mellett újabb vasjáromot kell feltennünk magunkra, amelyről ráadásul ez a förtelem állat azt hazudozza, hogy mindenki meg tudja fizetni és mindenki arra szánja élete idejét, amire akarja. És hát semmi mást nem akarhat, ha életben kívánna maradni, mint az ő mételyező hányásainak hallgatását rendre heti fix időkben sok-sok órányi idő feláldozásával.
Ez a figura tehát a förtelem sarlatánok leggonoszabbika, aki hasonlóan korunk negatív jövedelem melletti munkavégzést megkövetelő rabszolgatartóihoz egyszerre rabolja el tőlünk minden időnket és pénzünket egyaránt. Ez ugye roppant groteszk fejlemény annak fényében, hogy a kapitalista doktrína állítása szerint az ember életidejének bérbe adásával pénzt nyer. Manapság nem így működik a rendszer: annak feltétel nélküli szolgálatával az ember pénze, ideje és életenergiája egyaránt felemésztődik.
Mielőtt rátérnénk a „pénzért isteni tudást” doktrína hazugságának biblikus leleplezésére, szemlézzük egy másik hasonszőrű tévtanító, a Babbamária Marianna üres okoskodásait ugyanezen téma kapcsán, a 2024. október 23-ai rituáléjából:
