A hatalom ugyan nem tudja magántulajdonába helyezni a nemi szerveinket, hogy az általa diktált ütemben pottyantsuk ki magunkból az ültetvényi rabszolgákat, ugyanakkor külső anyagi íncentívákkal, legalábbis a maga aberrált elképzelései szerint befolyásolni tudja a fiatalságot a nyakló nélküli gyerekgyártásra. Ha ez sem segít, jöhet örök jolly jokerként a sátáni keresztény-konzervatív propaganda feltekert hangerővel való harsogása, miszerint mindenki istenadta kötelessége kell legyen a soha jól nem lakó Moloch és Baál feltétel nélküli táplálása újabb és újabb kemencében, a magasságos munka alapú társadalom oltárán elégethető humán nyersanyag-törmelékkel.
Az erőszakolt CSOK és babahitel konstrukciók feladata tehát leterelni az embereket az isteni szabályozás alatt álló természetes népességfenntartás útjáról, hogy helyébe a császár által rendelt darabszám szerinti fiatal szolgahad jöjjön világra. Kiknek kizárólagos funkciójuk az uralkodó oligarchia kényelmi és luxus elvárásainak kiszolgálása marad, mellette a megelőző áruló nemzedékek ápolásának és nyugellátásának biztosítása, hogy azok végső kárhozatukig se eszméljenek fel a keserű valóságra, hogy miféle urat szolgáltak komplett emberöltőn át.
Más kérdés, hogy a módszer egyáltalán nem működik. Mivel az életellenes rendszerben nincs élet, ezért azt definíciószerűen nem lehetséges mechanisztikusan feltölteni lelkes humán robotokkal. Az élet foganásának és kimúlásának kontrollja minden körülmények között Isten kezében marad. Illés apokalipszisében olvashatjuk, hogy a legvégső időkben az Antikrisztus mindent meg tud tenni, amire a valódi Jézus Krisztus vállalkozott – a betegeket meggyógyítja, a vakoknak látást ad, a hívőket jelekkel és csodákkal kápráztatja el -, de egy valamit soha nem fog tudni végrehajtani: nem tud életet adni. Ha odaviszel a színe elé egy halott Lázárt, azt soha nem támaszthatja fel. Ugyanígy nem fog tudni temérdek, a hatalom ukázától független házastársak hozzájárulásától mentesen korlátlan számú babát gyártatni.
A hatalom tehát zsákutcába futott a maga által szétbomlasztott, majd a rabszolgatelepek hathatós kiszolgálása érdekében atomjaira zilált társadalom erőszakos mérnökölésével, mert a szigorúan 1 apa + 1 anya viszonyokon alapuló házasságok nem képezik le Isten természeti rendjét, amely akár több száz személy szabad szerelmi és szexuális közösségének létét is megengedné. Amely közösség tagjai egymáséi, nem pedig a NAV bejegyzett adóalanyai vagy a pártállam sorszámozott kartoték adatai.
Isten véleménye tehát a CSOK-ról és a babahitelről, hogy egy istentelen és az erkölcsöt a maga kapcarongyaként forgató hatalom kétségbeesett próbálkozása az általa felszámolt univerzális rend mechanisztikus és végletekig materialista visszaállítására. Telibe szarja ama tényt, hogy egészséges gyermekek csak és kizárólag szerelemből fogannak, nem pedig individuális érdekből. Hogy két ember közös akaratából jön világra a gyermek, nem pedig egy harmadik fél ukázára, ki a folyamatot a maga önkénye mentén kontrollálja. Hogy annak megszületését és életútja rendezgetését kizárólag a szülőknek és a nevelőközösségnek van joga végrehajtani, a mesterséges intézményrendszernek pedig semmi köze a folyamathoz.
Az ateista-materialista hatalom viszont hiábavalóan hivatkozik az isteni rendre, ha nem kívánja leképezni azt. A gyermekeket eleve kötelező egy kórházban megszülni, aki ezt nem teszi, attól azonnali hatállyal elveszik őket (lásd a dusnoki házaspár esetét). Eztán elkezdi őket a fehér köpenyes maffia tömködni mindenféle injekciós szerekkel, majd folyamatos kontroll és felügyelet alá helyezik egész addig, mígnem kellően érett korba nem lépnek a központi betöréséhez és idomításához a pusztító iskolarendszer által. Innentől egyenes az útjuk a kárhozat felé, magyarán az isteni rend megismerésének lehetőségétől egyszer s mindenkorra elszeparálásra kerülnek.
Úgy írja ezt a Jelenések könyve, hogy a sárkány (a sátáni szisztéma) eleve ott szobrozik a vajúdó asszony előtt, hogy annak gyermekét felfalja. A mai világban csírájában fojtja el a hatalom a természetes életadást.
Vizsgáljuk meg most, hogy miféle intézkedésekre volna feltétlen szüksége a hatalomnak a születésszámok helyreállításához, már azon felül persze, hogy szépen kitakarodik a hálószobánkból.
Először is, a Biblia szerint a szerelem és szex megélése közösségi tevékenység, amely akciók végrehajtásához elegendő a benne résztvevő feleknek egyetérteni (beleegyezés, ill. kívánalom), továbbá vizsgálni, hogy esetleges harmadik fél nem kárvallottja-e a kitervelt akciónak. Ilyen kivételt képez egy, már házasságban élő személy elcsábítása. Ilyen, s csakis ilyen esetekben kötelezően kerülendő az aktus végrehajtása.
A szabad szexuális élet négyféle színtéren gyakorolható, ezek: házasságon belüli, egymás testének és libidójának kölcsönös kisajátításán alapuló kapcsolat (nincs szexmegvonás!); el nem kötelezett, egyedülálló felek közti szabályozatlan szexuális viszony; prostitúció (ágyasok, fizetős szex elköteleződési kényszer nélkül); végül a napjainkban hála az égnek nem gyakorolható, rabszolgákkal végrehajtott szexuális aktus. Utóbbira Mózes könyve szerint azért van lehetőség, mert a rabszolga elvetvén magától szabad akaratát nem ura a maga testének. Ugyanakkor mózesi törvények szerint egy embert legfeljebb hét éven át lehet rabszolgaként tartani, utána szabadon kell őt engedni.
A Biblia szerint nem létezik éles distinkció az egyes közösülési formák között, pl. hogy a szigorú monogám házasságban végrehajtott aktus az egyetlen jó, amit CSOK-kal és babahitellel célszerű honorálni, ha létrejön belőle egy gyerek, míg a szingli felek közti ugyanilyen viszony blaszfémia.
Épp ellenkezőleg. Mózes kimondja, hogy maga a szigorú monogám házasság is prostitúció, mivel a házasság nem a klerikália és önkormányzati hivatal által szentesített holtomiglan-holtodiglan szentséges viszonyt jelképezi (ez az istentelen hatalom projekciója), hanem a lány pénzért való megvételét a saját apjától! Ahogy azt napjainkban csinálják a muszlimok: odaadod a pasasnak a négy tevét, cserébe te ezért a vételárért megvásároltad a lányát.
Rabszolgaságnál ugyanígy: minden rabszolgát annak tulajdonosától kell megvenni személyes használatra. A prostitúciónál meg nyilvánvaló, miért képezi szerves részét az aktusnak pénzügyi tranzakció.
Az egyetlen úgymond személyes érdek nélküli viszonyrendszer tehát a Biblia szerint a bárminemű pénzügyi teljesítést nem követelő szabad szex el nem kötelezett felek közt. Ugyanis ha fogan is az együttlétből gyermek, azt az egy testté lett közösség játszi könnyedséggel fel tudja nevelni, úgy, hogy a gyerek kvázi mindenkié lesz, tehát felváltva elhelyezhető és taníttatható a közösség tagjai által. Ez az, amit a hatalom a maga züllesztő butítási rendszerével, bölcsődéivel meg foglalkoztatási programjaival megpróbálna leutánozni, csak nagyon nem megy neki.
Egy Isten által szentesített közösségnek vegyesen tagjai lehetnek házas személyek, egyedülállók, prostituáltak, ágyasok és rabszolgák. Nincs szigorú distinkció, pláne felbontása a közösségnek szigorú monogám nukleáris családokra.
Érdekes tény, hogy historikusan a monogámiát minden korban a pogány uralkodók erőszakolták rá az alattvalóikra. Az ateista rómaiak például epét okádtak, mikor meglátták, hogy az istenfélő izraeliek miképp tobzódnak a poligám szexuális viszonyok „mocskában”. Ugyanakkor mivel isteni ígérvény szerint védelmet élveztek a pogány népektől, egyetlen római császárnak vagy tartományi tisztnek sem volt mersze betiltani Izraelben a poligámiát. Erre csak a XI. század derekán került sor, amikor Izrael már nem is volt a térképen. Habár megjegyzendő, Jézus Krisztus idejében már nem volt divat a poligámia, ezért sem találhatunk ráutaló nyomokat az evangéliumokból.
Mózes könyvében olvashatunk konkrét példákról, amikor az embernek Isten adta kötelessége volt egyszerre több nővel házasodni! Íme az egyik legeklatánsabb példa:
Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből.
Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az ő ángyát, menjen el az ő ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az ő testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni. Akkor hívják azt az ő városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem őt elvenni: Akkor járuljon hozzá az ő ángya a vének szemei előtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az ő testvérének házát.
És „lehúzott sarujú háznép”-nek nevezzék az ő nevét Izráelben.
Azt is részletesen taglalja Mózes, hogy kit fogadhatsz be a háremedbe, kiknek a nemi szervét tilos felfedned halálbüntetés terhe mellett. Akik nem esnek ebbe a pikszisbe, azokkal szabad akármilyen jogcímen korlátlan szexuális életet élni, már amennyiben a másik fél is ezt akarja.
Jézus Krisztus a hiedelmekkel ellentétben abszolúte semmi újdonságot nem hozott ebbe a szisztémába, noha a hazug klerikália rendre szereti Jézus egyetlen mondásával visszaigazolván láttatni a szigorú monogám házasság érvényesítésének kívánalmát:
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Elemezzük kicsit eme mondatokat. Jézus szerint Mózes a nép szívének keménysége végett megengedte, hogy egy asszonyt elbocsájtson a férje, ha nem érzi magát boldognak a házasságban, csakhogy ez kezdettől fogva nem így volt. A második mondat – házasság paráznaság okán való felbontása – egyértelműen láttatja, hogy a paráznaság nem egy jelentésű a házasságtöréssel. Az ugyanis a bálványimádó vallások követőivel való közösségvállalást jelenti, nem a házasságon kívüli szexet. Sajnos Károli Gáspár összemossa a kettőt (a fenti mondatok a katolikus Bibliából származnak), így egyesek a mai napig a szexszel azonosítják a paráznaságot. Holott erről szó nincs, s eme tényállítás igazságáról a Biblia szövegkontextusának alapos elemzésével megbizonyosodhatunk!
Hamarosan magam is elkészítem a paráznaság fogalmát alaposan körbejáró elemzést, mindez azonban iszonytató időt vesz el tőlem, mivel a Bibliában összesen 150 helyütt kerül említésre a paráznaság! Annyi legyen elég az e cikkben kifejtendő mondandóm megértéséhez, hogy a paráznaság nem szex! Aki ennek ellenkezőjét állítja, az pofátlanul hazudik.
Végül az utolsó mondat nagyjából egyértelmű. Tehát ha megnézzük Jézus kijelentését, ő maga kizárólag a válást ítéli el, viszont semmit nem szól a Mózes törvényei által jóváhagyott többnejűségről, háremtartásról, prostitúcióról és az el nem kötelezett felek szexuális együttlétéről.
A házasságtörés tilalma már eleve benne foglaltatott a tízparancsolatban, csak Mózes félt azt érvényesíteni, ezért Jézus visszavezette az eredeti parancsolat tartalmát, de semmiképp nem fogalmazott meg szigorúbb elvárást az eredetinél!
Az eddigieket összefoglalván megtanulhattuk hát, hogy Isten nem szigorú monogám házasságra rendelt minket, ugyanakkor egy akár több száz főt számláló szerelmi-szexuális közösség tagjai összetartoznak (lesznek ketten egy testté). A megelőző evangéliumban citáltam a bizonyítékot, hogy a „ketten egy testté” mantrája nem exkluzívan egyetlen férfit és nőt jelöl, hanem több száz ember akár teljesen egyenlőtlen nemi összetételű közössége is alkothat egyetlen testet.
A házasság nem egyéb, mint két irányú és exkluzív kisajátítási jog bejegyzése a másik ember testére. Ebből kifolyólag a két házastárs egymás magántulajdonává alakul, kiket harmadik személynek szexuális célból használatba venni vagy elcsábítani már egyet jelent a felebarátunk tárgyi eszközeinek eltulajdonításával, ezért a házasságtörés már tízparancsolatba ütköző vétek. Ugyanakkor elköteleződés nélküli egyedülálló, nemi szerveiket bérbeadó, vagy azok fölött uralkodási joggal nem rendelkező személyekkel végrehajtott szexuális aktus tökéletesen rendben van.
