A JAMA hozta napvilágra ama tanulmányt, mely szerint a COVID-karantén kezdetén mért állapotokhoz képest abszolút mélypontra zuhant a globális lakosság doktorokba és egészségügyi rendszerbe vetett bizalma.
Ahogy temérdek más mutatóban, úgy e téren is első ízben süllyedt 50 százalék alá a fehér köpenyes kuruzslók mormogásaiban feltétel nélkül megbízó egyedek száma, azaz immár kisebbséget alkotnak a rendszerrel elégedett polgárok.
A JAMA kutatói 2020 áprilisában, a karantén első hónapját követően még 71,5%-nyi elégedettséget mértek a lelkesen megtapsikolt nővérek és doktorok iránt, ez év januárjára azonban 40,1%-ra esett vissza a jelenlegi rendszert feltétel nélkül támogatók aránya.
Az egészségügybe vetett bizalom elillanása szoros korrelációt mutat az elmúlt esztendők során bevezetett terrorisztikus, és szinte minden esetben igazoltan ártalmas és gyilkos intézkedésekkel, mint kötelező maszkolás, fertőtlenítés, távolságtartás, ismeretlen hatóanyagú és összetételű kísérleti vakcinák vérerekbe fecskendezése, közösségi intézmények tartós bezáratása.
A két világháború pusztítását messze meghaladó anyagi, erkölcsi, kiváltképp emberéletekben tett károkozás végett a jövőben sem várható a fatális bizalomvesztés trendjének visszafordulása.
Nem elégedtek meg a tudósok egyszerű igen / nem válaszokkal a totális kiábrándulás miértjét forszírozandó, alaposan alákérdeztek a döntések mögött meghúzódó indokoknak is. Alapvetően négyféle tényező végett nem dicsőítik többé az emberek doktoraikat:
– Súlyos pénzügyi tehertétel: az egyre rosszabbodó színvonalú egészségügy egyre megfizethetetlenebb árszínvonallal társul, így az emberek totális anyagi csőd árán képesek csak mondjuk egy életmentő műtét elvégeztetésére. Ami fából vaskarika, hiszen a rendszer lelki terrorjából eredő félelem, szenvedés, bizonytalanság végett nem tudnak az emberek kigyógyulni bajaikból. Emellett az üzleti érdekek felülkerekedtek a páciensek jólétén, így a rendszer rendre többet vesz el erőszakkal az emberektől, mint amennyit ad nekik.
– Gyatra minőségű ellátás és hanyagolás: a pácienseket olykor a legembertelenebb körülmények közé helyezik, poloskás ágyakkal, zéró felügyelettel, koszos és olykor elérhetetlen vécékkel. Emellett a betegek egyre gyakrabban észlelnek téves diagnózisokat, s mikor ezek tényére igyekeznek felhívni a figyelmet, a kiszolgáltatott áldozatok harsány kioktatással szembesülnek.
– Zsebbe pakolt orvosi etika: az egészségügyben hozott döntéseket indokolatlanul befolyásolják gyógyszeripari vállalatok, kormányzati szervek vagy más külső hatalmak. Ez magában foglalja a tisztességtelenség gyanúját vagy az információk nem orvosi okokból történő visszatartását.
– Diszkrimináció és elfogultság: egyre gyakrabban tapasztalják a páciensek, hogy a doktorok a maguk politikai nézetei és személyes szimpátiájuk mentén tesznek különbséget a betegek és a részükre engedélyezett kezelések között. Emellett bőrszín, nem, nemzetiség és személyes pénzügyi helyzet mentén is temérdek megkülönböztetést tesznek.
Mivel a felmérés Amerikában készült, így a demokrata és republikánus tömbök közt jelentős eltéréseket mutattak az egészségügy megítélésében, a republikánusok közül fele annyian sem bíznak a rendszerben, mint a demokrata táborban.
Emellett a 65 év felettiek kivételével minden létező korcsoportban erőteljes megvetést regisztráltak az intézményrendszer iránt. A legmeglepőbb eredményt viszont a nemek közti felosztás produkálta, miszerint a nők nagyobb mértékben ábrándultak ki a szisztémából a férfiaknál.
Ez rendkívül rossz hír a „családbarát keresztény-konzervatív” államhatalmak számára, hiszen nagy vehemenciájukban megparancsolták az otthonszülés tilalmát, ezért ha egy nő a kényszerű kórházba vonulás vagy a fogamzásgátlás mellett köteles választani, akkor hát befogott orral és heveny öngyűlölettel inkább az önmegtartóztatás mellett fogja letenni voksát, csak nehogy a hentes és mészáros orvosok karmai közé kerüljön az ő gyermekének lelke.
A felmérésnek harsány ébresztésül kéne szolgálnia minden lelkiismeretes egészségügyi szakember részére, ám a szembesülés kóros hiánya leginkább az ellenkező véglet fejé hajtja a szisztéma útirányát.
Soha egyetlen köpenyes bohóc szájából nem hangzott el bocsánatkérés az ártatlanul meghurcolt egészséges oltatlanok vagy az olykor tartós megnyomorodást elszenvedett, becsapott oltottak irányába. A hatalom többé nem is szándékozik gondjainkat-bajainkat ellátni, ehelyett inkább öndiagnózisra és távgyógyításra igyekszik szoktatni minket, miközben az általuk szolgáltatott semmiért továbbra is felfuvalkodott arroganciával vonják a TB-t, meg kapcsolják a központi diagnózis-appjaikat a digitális állampolgárághoz, szociális kreditrendszerhez, az áldozatok születéskorig visszavezetett és örök éven át nyilvántartott egészségügyi rekordjaihoz.
