A Cory Doctorow kanadai techblogger jegyezte enshittifikáció fogalma szerint az online platformok rendre háromféle stáción keresztülvágván magukat válnak végül az enyészet martalékává. Első körben szinte kényeztetik felhasználóikat, kiket százmilliószám vonzanak magukhoz. Miután a lakosság kritikus része lekenyerezésre került, megkezdik a platformok kizsákmányolásukat a vállalati reklámügyfelek kívánságainak megfelelően, vagy pedig egyre fájdalmasabb tehertételt jelképező előfizetési díjak bezsebelésével. Legvégső stádiumaikban az online szolgáltatók minden abszolválható bevétel és profit kisajátítása mellett a felhasználói élmény abszolút legalját szállítják. Végül a platformok elhalnak.
Pontosan ezen stáción esik most át az online filmstreaming világa, melynek szolgáltatói az enshittifikáció három fázisát rekord gyorsasággal abszolválták.
A 2010-es évek elején a Netflix kvázi egyeduralkodó vállalatként havi mindössze tíz dollár kipengetéséért cserébe kínálta részünkre a korlátlan fogyasztói kánaánt. Annyira jó vételnek minősült az egy gombnyomással elérhető sokezernyi film és sorozat szisztémája, hogy milliók mondtak első ízben pápát az illegális kalózkodásnak, s a 2010-es évek közepétől tömegek döntöttek a kábelvágás, vagyis tévéelőfizetéseik felmondása mellett.
Aztán jött a 2010-es évek vége, s vele a konkurens platformok elburjánzása, melyek egyrészt a filmkínálat jó nagy részét elvonták a Netflixtől, másrészt több előfizetés egyidejű fenntartására késztették a felhasználókat, mely folyamatnak hála a szabad piacon igencsak paradoxon számba illő folyamat bontakozott ki: az „áruválaszték” bővülésével platformonként egyszerre csökkent a termékek (megtekinthető filmek) mennyisége és növekedett radikális mértékben az árszínvonal.
Az egyszeri tíz dolcsis Netflix mellé kénytelenek voltunk immár Hulu, Disney+, Paramount+, HBO Max vagy Peacock előfizetést is váltani, hiszen teljesen lehetetlen, hogy kedvenc néznivalóink mindegyike ugyanazon a helyen legyen jelen.
Végül 2023-ra megérkeztünk az enshittifikáció harmadik, terminális fázisába, amikor ezen szolgáltatók árai is folyamatosan eszkalálódnak tovább a sztratoszférai magasságokba, miközben a megtekinthető tartalmak száma és nívója egyre csak apad.
Ezzel párhuzamban a tévécsatornák finanszírozta tartalomgyártás korszaka is leáldozott, így a kábeladók döntéshozóitól nem várhatjuk többé olyan sorozatok megfinanszírozását, mint amik anno a Prison Break, Breaking Bad vagy Trónok Harca voltak. Szinte az összes egyedi és akármilyen közönségvisszhangra lelő sorozat valamely streaming platform exkluzív kínálatát gyarapítja.
Miközben az előfizetési díjak meredeken emelkednek, a streaming szolgáltatókkal kapcsolatos elégedettség szintje az elmúlt egy évben egyre csak zuhant. Nem elég a mennyiségi és minőségi kínálat egyidejű zuhanása, de az előfizetések sokaságát lassan annyiba kerül fenntartani, mint régen a kábeltévét.
Időközben szinte mindegyik platformon visszavezetésre kerültek az oly gyűlölt tévéreklámok, így tényleg nyugodtan kimondhatjuk, hogy a komplett streaming üzletág elzüllött a tévés műsorszórás szintjére.
Az élelmesebb és életképesebb felhasználók máris „visszaeveztek nemzetközi vizekre„, a többieknek meg marad a hétszentségelve végrehajtott befizetgetések soha le nem járó árja, melyek gyakorlatilag lenullázzák a szórakoztató tartalmak sokaságával növelni hivatott örömfaktorukat.
Beszédes tény, hogy 2024 legtöbbet streamelt filmsorozatának a 2019-ben véget ért Suits c. jogi dráma bizonyult, ennyire nincsen immár a nézősereg figyelmét lekötni képes új és minőségi tartalom Netflixen.
Tavaly tehát alaposan lecsökkent a streaming szolgáltatók népszerűsége, vele a filmnézéssel töltött idő. Idén valószínűleg tömeges előfizetés-visszamondás várható, melyek játszi könnyedséggel lenullázhatják a díjak folyamatos emelése nyomán bekövetkezett profit-bonanzát.
