Szinte belefulladunk a mesterséges intelligencia nagyszerűségéről és világmegváltó erejéről áradozó vállalati propagandába. A felfokozott hype mögött rögvest kibukik, hogy ennek az úgymond messiási tevékenység következményének ugyanúgy megvannak az előre kijelölt nyertesei és vesztesei, mint volt az elmúlt korok technológiai transzformációi alkalmával.
A XIX-XX. század kapitalistái az enciklopédisták módszereire építvén kitalált, majd igényeik szerint fazonírozott fogalmakkal, mint intelligencia, genetikai kiválasztottság, hierarchia szentsége és morális felsőrendűség meséje kívánták a munkás osztályt rendre leselejtezni, majd örök életen át a helyén tartani.
A személyi kizsákmányolás, majd automatizáció felfutásával a munkások érdekérvényesítő képességét egyre láthatatlanabb és nyílt erőszak szükségétől mentesített, mégis hathatósabb módozatokkal volt képes visszafojtani az uralkodó elit.
A korabeli arisztokraták intelligencia-mérései és önjelölt hatalomfitogtatása segédkezet nyújtott az eredendő diszkrimináció jogosságának megmásíthatatlan tények által való visszaigazolására – egész addig, míg nevezett módszer a XX. század derekán csődöt nem mondott.
A mesterséges intelligencia ennek a szellemi eszközökkel megszilárdított szociális hierarchiának visszatértét ígéri a XXI. századi körülményekre fazonírozva.
Amit mesterséges intelligenciának hívunk, az voltaképpen a hierarchikus társadalmi viszonyok bebetonozásának soha nem látott módon szofisztikált eszköze, mely központilag egybegyűjtött adatok milliárdjainak személyre szabott válogatása és alkalmazása által tartja benn az emberiséget az örök egzisztenciális kiszolgáltatottságban.
A nagy MI-mágusok legalább retorikájuk terén tisztességes hányada köntörfalazás nélkül elmondja, hogy a mesterséges intelligencia soha nem lesz képes teljes mértékben leváltani a humán munkaerőt, kiváltképp elvégezni helyettünk a legnehezebb és legkelletlenebb munkákat. Sőt mi több: minél inkább fizikai jellegű és mostoha körülményeket prezentáló munkákról van szó, annál inkább nem fog érkezni gépi segítség azok felszámolására.
Habár az MI normálisan dolgozni nem tud helyettünk, annál inkább képes az uralkodó 1 százalék érdekeit kizárólagos érvénnyel szem előtt tartván parancsolgatni, időfelhasználásunkat a legbusásabb tőkemegtérülés érdekében végletekig optimalizálni, testrészeinket és viselkedésünket másodperc alapú megfigyelés és kontroll alá vonni.
Olyannyira magatehetetlen a mesterséges intelligencia a maga funkcióinak és kontroll-eszközeinek önálló optimalizációjára, hogy még ezeknek a módozatait is temérdek – többnyire indiai klikkfarmokon dolgozó – hús-vér munkaerőnek szükséges az algoritmusokba plántálnia. Immár több MI-vállalkozás bukott le azzal, hogy a szofisztikált és mindenkinél okosabb intelligencia-mímelő szoftvereiket távmunkások százezrei igazgatták ezekből a messzi Mumbaiban fészkelő láthatatlan irodaházakból.
A mesterséges intelligencia tehát nem tudja elvégezni helyettünk a kőkemény, derékroppantó és lélekgyilkos munkákat, de legalább át tudja csatornázni az emberi teljesítőképesség mindennemű megmaradt kiaknázható morzsáit a szilícium-völgyi milliárdosok karmaiba.
A munkaerő távoli kizsákmányolhatóságának biztosítása régóta dédelgetett nedves vágyálma a kapitalistáknak, kik 35 éves korukban beköszöntő nyugdíjas éveiket nem élvezhetik anélkül a Bahamákon, hogy személyes dirigálás és uradalmi kontroll alól kicsúszó szolgáik ne irányítanák pénzügyi válság felé a cégeiket. A hatalom addig hatalom, míg fenyegető ütlegét közvetlen fenn tudja tartani a serényen dolgozgató jobbágyhad megnevelésére.
Akad még egy, tán az eddig említettnél is fontosabb funkciója a mesterséges intelligenciának. A tőzsdei adatok milliárdjait valós idejű korrelációs vizsgálat alá vetni képes algoritmusok örök stabilitást hozhatnak a részvénypiacokon, és megakadályozhatják a milliárdos burzsoázia vagyonvesztését egy esetlegesen kirobbanó gazdasági válság esetén.
E modellt Larry Fink, a Blackrock magántőkealap alapítója úttörőként az 1990-es évek eleje óta alkalmazta: hadrendbe állított egy Aladdin nevű szuperszámítógépet, amely historikus tőzsdei adatok millióinak elemzése nyomán manipulálta másodperc alapon Fink személyes részvényportfoliójának mozgását. Eredményképp bár a 2008-as válság sok ezer részvényes milliárdost koldusbotra juttatott, Fink vagyongyarapodása töretlen maradt a válság legkritikusabb, 2009-12-es éveiben is.
Yuval Noah Harari meglátása alapján a mesterséges intelligencia olyan tőzsdei fondorlatok űzésébe vagy akár újfajta, végtelen vagyonforrást generáló konstrukciók feltalálásába foghat, melyeket maguk a pénzügyi elitek sem értenek.
A 2008-as nagy válság közvetlen (de persze nem kizárólagos) kiváltó oka az ún. áttétes tőkeügyletek elburjánzása volt, melyek nem létező pénzből fiktív kötelezettségek globális financiális rendszeren keresztül-kasul futtatott hálózatát hívták létre. Ezen lufi-instrumentumok lényegét annyira nem fogták fel a regulátorok, hogy nemhogy fatális elburjánzásukat nem akadályozták meg, de még az összeomlás megfékezéséhez szükséges és elégséges szabályozásukra sem futotta.
Harari szerint a CDO-knál több magnitúdóval komplexebb financiális találmányok kifundálására is futná a mesterséges intelligenciától, melyeket emberi regulátorok többé nem is volnának képesek kontrollálni. Ez által a globális tőkemozgások ellenőrzésének esélye gyakorlatilag végérvényesen kicsúszna az állami regulátorok kezei közül, vagy oly horderejű gazdasági válság lehet a következmény, amelyhez képest az 1929-es nagy összeomlás kutyafüle volt.
Mindezek mellett ha az MI az emberiség fennmaradását veszélyeztető egzisztenciális összeomlást nem is generál, könnyű szerrel taszíthatja az emberiséget szükségtelen háborúkba vagy politikai katasztrófákba.
A tőke végtelen felfelé disztribúciója annak szabályozásának, újraelosztásának és megállításának lehetősége nélkül magával vonja a gazdagok bárminemű fizikai és szellemi korlátoktól mentes megistenülését a komplett társadalom felett.
A korábban kiröhögött „haves vs. have nots” (akik halmozzák a vagyont, és akiknek semmijük nincs) problémája eltörpül ama MI-keletkeztette társadalmi viszonyrendszer mellett, melyben a gazdagok korlátlan, földrajzi helytől és kontrollálni kívánt emberek számától függetlenül érinthetetlen istenekként trónolhatnak a földi népesség felett.
Yanis Varoufakis görög közgazdász a rég elfeledettnek hitt bebetonozott feudalizmus visszatértének rémképét projektálja a mesterséges intelligenciába. A feudalizmus speciális tulajdonsága volt, hogy a földműves jobbágyok csupán bérelték földjüket az annak birtokjoga fölött rendelkező földesúri rétegtől. A bérleti jog elnyeréséért cserébe a jobbágy robottal és terményszolgálattal tartozott urainak, ám azok legkevésbé sem fordítottak tevőleges gondot arra, hogy a megkövetelt terméshozam és a jobbágyok létfenntartásának kívánalma egyáltalán abszolválható legyen.
Adam Smith, a modern közgazdaságtan atyja ezt a bérleményes (rent) szisztémát improduktív parazitizmusnak nevezte, ahol a tulajdonos alvás közben keres pénzt anélkül, hogy azért neki magának bármilyen terméket is elő kellene állítania vagy valamilyen ténylegesen hasznos szolgáltatást végeznie. Ebben a viszonyrendszerben a tőkeextrakció forrása nem áru vagy szolgáltatás, hanem kizárólagos érvénnyel a tulajdon.
A kapitalizmus kizárólag úgy bontakozhatott ki az 1700-as / 1800-as évek fordulóján, hogy ezt a viszonyrendszert felszámolta, azaz véget vetett a produktív munka önkényes lefölözésének. A kapitalizmusnak ezt a kritikus működési feltételét (hogy kizárólag emberi munka teremtette termékek és szolgáltatások számítanak pénzben mérhető értéknek) mára a komplett neoliberális és libertárius akol (nyilván jól megfontolt önérdekből) elfelejtette.
A technofeudalizmus jegyében a digitális földesurak ún. virtuális parcellákat (pl. Facebook profil, YouTube fiók, Amazon kosár) utalnak ki részünkre, melyeken jóváhagyott vagy éppen anélküli adatgyűjtések sokasága által egyszerre sajátítják ki gyártott tartalmainkat és helyezik azokat a mesterséges intelligencia turmixgépébe, miközben azokért egy árva buznyákot sem fizetnek. Sőt mi több, a felhasznált adatok sokasága a felhasználók pénzköltésre irányuló manipulációjának hatékonyságát hivatott fokozni.
Ugyan némi mentális gimnasztika bevetésével lehetséges volna a felhőplatformokat felhasználói igényeket teljesítő szolgáltatóknak hívni, amennyiben az emberek személyes adatai nem kerülnének magántulajdonba, saját, akár önálló vállalkozószellemünk jegyében végzett munkánk meg az algoritmikus cséplőgépbe, ám ebben a helyzetben mi nem többlet-jövedelem generálására vagy tartalmasabb szórakoztatásunk biztosítására pengetünk ki súlyos dollárezreket ezen felhőtárhelyek bérletéért, hanem kizárólag a láthatóságunk jogának elnyerésére.
A felhőtárhelyek, kiváltképp az Amazonhoz hasonló online webshopok kilépnek a kapitalizmus szabvány keretei közül, mert önmagukban olyan, sajátos szabályozási módokat alkalmazó piacterek ezek, amelyekre egyrészt a kereskedőegységekre vonatkozó állami szabályok nagy része nem érvényes, másrészt az algoritmus működési elve szerint ama kereskedők termékeit teszi az első helyekre, amelyekhez azok extra bérleti díj kipengetésére vállalkoznak voltaképp a profitmarginjuk megsemmisülése árán.
Az Amazon algoritmusa a hazudozó kapitalisták állításaival ellentétben nem a legjobb ár / érték arány mentén dolgozó kereskedőket prioritizálja az első helyekre, hanem amelyek a kvázi kötelező érvényű bérleti díjat megfizetik, hogy úgymond láthatókká váljanak. Ezek a kereskedők többlet-költségeiket kénytelenek beépíteni az áraikba. Innen adódik a bérlemény-kapitalizmus eredendően haszontalan és káros voltának igazolása, hiszen az jelentősen felsrófolja a fogyasztói árakat, tönkre teszi a szükséges drágítás mértékét fogyasztókra áthárítani nem képes kiskereskedőket.
A landlord (bérleményes osztály) semmi szolgáltatást nem ad a bérlőknek a létezés jogának ideiglenes elismerésén felül, tehát minden ilyen bérleti díj kipengetése az árucikkeket szükségszerűen drágábbakká teszi, a profitokat pedig lefölözi. Groteszkül hangzik, pedig Adam Smith ítélete szerint a bérlet-kapitalisták a kizsákmányolók kizsákmányolói.
Viszont egy feudalizmusban bérletfizetés nélkül nem nyerünk magunknak létjogosultságot, így a landlord osztály által gyűjtött bérleti díjak (ideértve az albérletek napjainkban minden rekordot megdöntő árát), közgazdasági értelemben egyenlőek a privát adóztatással, az meg mint jól tudjuk a libertárius oldal jeles képviselőitől, nem egyéb közönséges rablásnál.
A neofeudalizmus speciális jellemzője az ingyen rendszerszolgálat kötelezvényének visszacsempészése a rendszerbe.
Ahogy a jobbágyoknak a robot, úgy a digitális állampolgároknak a végtelenségig tökéletesített algoritmikus kontroll-szisztéma örök táplálása lesz feladatukká az online tartalomgyártás és adatszolgáltatás végtelen árjának automatikusan végrehajtott akciójával.
A digitális feudalizmus felszámolná a hagyományos értelemben vett munkahelyeket, mert a tökéletes rendszerhatékonyság jegyében abszolúte nem kifizetődő művelet az emberiség tagjait azok idejének és életerejének kisajátításával stabil munkaviszonyban tartani. Be kell vezetni a fejük fölé az örök létbizonytalanságot. Nyílt titok, hogy a mai fiatalság munkakedvét az egyetlen kimaradt munkanap keletkeztette éhen halás és az egyetlen befizetetlen csekk kiváltotta hajléktalanság rémképe immár nem képes többé kemény munkára motiválni, hiszen volt lehetőségük feljebbvalóiktól megtanulni, hogy a rendszer esetleges önszorgalmuktól vagy példás teherbírásuktól függetlenül is bármikor kivetheti őket az álláskeresői sorba.
A rendszer viszont soha nem képes a világpusztító húzásainak értelmére reflektálni, azokat megkérdőjelezni, csakis és kizárólag az alkalmazott módszerei tekintetében hajlandó felülbírálatot végezni. Azaz ha nem akar többé keményen dolgozni a fiatalság, mert munka által megélhetéshez jutni, pláne önálló célokat abszolválni reménytelen, akkor a kapitalisták kizárólagos szóba jöhető reakciója a kizsákmányolás felfokozása és a létbizonytalanság eszkalálása, hogy az eltévedt báránykák visszataláljanak a részükre kijelölt kellemetes kis karám mögé.
Laura Tyson és Michael Spence közgazdászok felteszik a kérdést: mi történik az emberek munkaerejének eladási kényszere mozgatta rendszerrel, amikor ennek ideológiai bázisa a technológia révén megsemmisítésre kerül, vagy nem képes többé minimálisan elégséges létszínvonalat sem biztosítani híveinek?
A Netscape egykori alapítója, Marc Andreessen befektető pedig igazán aduász válasszal szereli le e kellemetlen keresztkérdést:
Egy világban, melyben a humán bérek bezuhannak az MI-transzformáció következtében, ott – logikusan és szükségszerűen – lövell az égbe a produktivitás mértéke, így szorítván a termékek és szolgáltatások árát gyakorlatilag csaknem nullára.
Nem tudni előadott monológjából, e bezuhanás ígérvénye vajon érvényes-e részéről az általa képviselt milliárdos kasztra is, vagy pedig az eleddig is létminimum alatt tartott mélyszegény dolgozók végső koldusbotra juttatása a kizárólagos cél. Annyi viszont bizonyos, hogy a fickó közgazdasági ismeretei a nullához tendálnak. Egyrészt a termékek és szolgáltatások árának manapság még csak nem is túlontúl jelentékeny hányadát képezik a munkabérek, tehát azok ára a munkás réteg leselejtezésével sem fog nulla környékére redukálódni, másrészt ekkora mértékű várt pusztítást hogy a francba honorálhat a privát tőke billió dolláros valuációkkal?
Az Nvidia például 5 billió dollár névértékű vállalattá lett az elmúlt évben csak azért, mert ők szállítják az MI-transzformáció lefolytatásához oly nélkülözhetetlen chipek egy igencsak jelentékeny részét. Ha ennyire nincs pénz az MI-ben, hogy az emberiség létszínvonalát egyenesen földbe állítja, miből fog ekkora kiadás megtérülni?
Andreessen erre a kérdésre is megadja a hathatós választ a maga techno-optimista manifesztójában. Szerinte a munkaerő napjainkban Amerika-gyűlölő kommunisták hadává vált, kik belülről szabotálják a vállalati pszichopaták törekvéseit a végtelen tőkehalmozásra. Így aztán abszolúte kívánatos folyamat a jelenleg még előkelő jövedelmekkel kecsegtető kreatív (és immár akár mérnöki-informatikus) munkahelyek leváltása gépi algoritmusokra. Sőt ezeknek az állásoknak eleve meg sem szabadott volna születniük, ha mondjuk egy 100 ezer dollár fizetséget igénylő programozó melója ily játszi könnyedséggel leváltható.
Elhangzik tehát egy milliárdos tőkés szájából az általam immár hosszú évek óta bőszen hangoztatott igazság, hogy a modern kapitalizmus (s vele együtt az államhatalom) kizárólagos törekvése a népesség egyirányú és egyoldalú rendszerszolgálatra kényszerítése, ahol ingyen dolgoznak, ideális esetben fizetnek is azért, hogy ingyen és bérmentve szolgálhassák uraikat és parancsolóikat.
Larry Ellison, az Oracle Corporation technológiai igazgatója olyan centralizált kontroll-adatcenterré alakítaná át vállalatát, amelyben a világ minden élő és élettelen emberének komplett élete eltárolásra kerül, mindennemű biometrikus azonosítóikkal és online generált felhasználói adataikkal együtt.
Természetesen a nagyvilág államai mindegy szálig kiépíthetik a maguk univerzális digitális megfigyelőhálózatát, melyek elkészítéséhez és működtetéséhez mi más is volna örök időkön át hűséges partner, mint az Oracle a maga azonnali hatállyal rendelkezésre bocsájtható globális bejegyzés-rendszerével?
Ellison víziója szerint a globálisan kiterjesztett univerzális megfigyelés a komplett emberiséget joviális és mintakövető polgárok hadává teszi, kik életük minden egyes napjában, napjaik minden egyes percében a lehető legilledelmesebb viselkedést tanúsítják a hatalom mindent látó szemének soha sehol le nem hunyó és ki nem cselezhető ernyője alatt.
Ellison a környezetünk minden képfelvételre alkalmas tárgyának médiáit, ideértve testkamerák, biztonsági rendszerek, ajtócsengők, műszerfal-kamerák vagy akár saját telefonunk felvételeit örök életen át eltároltatná a maga vállalatának szerverein. MI-vezérelte drónok bevetésével örökre megszüntethetők a fárasztó és költséges autós üldözések, miközben maguk a drónok minden csatornán élőben közvetítenék a hajtóvadászatot, így látván el a lakosságot az „igazságszolgáltatás” elkerülhetetlenségét igazoló bizonyítékok mellett némi adrenalinpumpáló szórakozással.
A szabadulhatatlan megfigyelés rendszere nem kizárólag a proletárokat tartaná helyükön és szorítaná őket a „helyes” viselkedésre, de a pártállam valós hatalmi pozícióval nem bíró aktorai is konstans fegyelmezés alatt tarthatók, pl. hogy ne fogadhasson el a rendőr vesztegpénzt a kirovandó bírság elkerülésére. Emellett a polgárok maguk is rögzíthetik a hatalom embereinek ténykedését, pl. a zsebükben lapuló okostelefonjuk kamerájával hathatósan léphetnek fel a rendőri túlkapásokkal szemben.
A globális megfigyelőrendszernek ez az Oracle-féle szisztémája immár tökéletesen kiépült: 2022-ben a vállalatot perbe fogták, amiért milliárdnyi ember személyes adatait összeporszívózván önfeledten árulta azokat harmadik felek számára.
Sam Altman, az OpenAI fejese mindezen „kellemetlenségeket”, azaz a totalitárius központi ellenőrző szisztéma kiépülését elkerülhetetlennek tartja a minden szilícium-völgyi techmágus által oly heveny vágyakozással hajszolt általános mesterséges intelligencia (AGI) megvalósításához. Az AGI az elitek reményei szerint a Föld bolygó minden problémáját azonnali hatállyal megoldaná az összemberiség életfunkcióinak, cselekedeteinek, mozgásának vég nélküli monitorozgatása és valós idejű tömeges kontrollja által.
Az AGI a technika agitátorainak Jézus Krisztusa, amely nem a munkásosztály egyes rétegeinek melóját váltaná le, hanem kivétel nélkül mindenkiét. Sőt, az AGI nem csak az emberek munkáját venné el végleg: irányítása alá vonná a globális intézményrendszert, menedzselné a vállalatokat, segítenék azok vezetőit a profitmaximalizálásban. Előbb-utóbb az MI a termékfejlesztés, gyártás, értékesítés és marketing feladatait is rendre mind kiragadná az emberek kezéből, így a munkaerő voltaképp tökéletesen ingyenessé válik.
Az AGI kifejlesztéséhez, majd virtuális istenként fejünk fölé ültetéséhez viszont szükséges a Föld minden lakosának, minden intézményének, vállalatának összes elérhető adatait egyetlen helyre gyűjteni. Eztán a mesterséges intelligenciától bármit kérdezhetünk, az rendre mindig a legtökéletesebb és legoptimálisabb választ fogja kiköpni részünkre. Ez ama hiányzó láncszem, amely kis ideig még elodázza az algoritmikus diktatúra megváltástan érvényesülését.
Ezek hát az uralkodó elit víziói a mesterséges intelligencia mennyek országát helyettesíteni hivatott korszakáról. E pénzügyi lufi egészen gigantikus pszeudovallássá fújta magát, melynek üdvtörténete szerint a pénzügyi oligarchia vezérelte algoritmus-istenség örök időkre kiküszöböli részünkre a gazdasági válságokat, egyszersmind feloldja a végtelen tőkefelhalmozás útjában veszteglő maradék kis kevéske gátat.
Mialatt a nagyvilág vállalatai serényen dolgozgatnak a globális központi ellenőrző szisztémáik tökéletesítésén, az államhatalmak sem szemlélik tétlenül az eseményeket. Folyamatosan építgetik kifelé előbb országszintű, majd az államok rendszereit egymással összekapcsolván globális léptékű digitális állampolgárság szisztémáikat, illetve vezetik be az ezek akadály nélküli elterjesztését szavatoló törvények hadát.
Az angol kormány Keir Starmer vezényletével minden online platformot és okostelefon-gyártó vállalatot ún. digitális hátsó kapuk beépítésére kényszerít, melyeken át szabadon járhatnak-kelhetnek az emberek eszközein a különféle állami megfigyelők, idegen kémek, FBI ügynökök és ki tudja még kicsodák.
Az Apple e ultimátumra reagálván máris megszüntette az angol felhasználók részére a telefonjuk fájljainak titkosítási lehetőségét.
Hogyhogynem ezen intézkedésekkel párhuzamban érkezik a lakosság portájára a digitális identitás szisztémája, melyen át ezentúl kizárólagosan intézhetik jogosítványaik megújítását, választói jegyzékbe vételüket, valamint veteránkártyák kiváltását. Utóbbira az exkatonák jogosultak.
Mivel Nagy-Britannia már nem az EU tagja, bevezetnék ama arcfelismerő technológiákat is a lakosság sakkban tartására, melyek unió-szerte illegálisak.
Szintén felhőbe költözne digitális egészségútlevél néven a komplett TB-nyilvántartásunk, majd ezt követné a munkaügyi adminisztráció és a nyugellátások digitális ügyintézése. Utóbbi két kategória bevezetése már roppant komoly gátakba ütközik, mivel a dolgozó és nyugdíjas népség jelentős hányada járatlan az újfajta technológiák használatában.
A tervezet legijesztőbb pontja szerint az angol munkaügyi minisztérium ezentúl jogosultságot nyer minden állampolgár bankszámlájának véletlenszerű és közvetlen lecsekkolására. Még az idei évben, habár eme határidő roppant nehezen tartható, bevezetnék a digitális angol fontot a gazdaságba, mely egy hatalom által szabadon programozható, lejárati idővel ellátható, bármikor és bárhol azonnali hatállyal elvehető és megsemmisíthető pénzfajtát jelöl.
