Tavaly szereztem egy esszét arról, hogy az élethosszig tartó tanulás valós célja az ember idejétől, életenergiájától való totális megfosztatása, hogy soha ne nyerhessen menekvést az őt alanyi jogon illető szabadulhatatlan rabszolgasors alól.
Most egy nagynevű közgazdász merő véletlenségből elkotyogta, hogy a digitális transzformáció és MI-forradalom valós célja az emberi tudás és értelem totális megsemmisítése.
David Autor MIT-közgazdász a LinkedIn alapítójával ejtett interjújában elmeséli, hogy a mesterséges intelligencia urainak egyes számú törekvése a munkahelyek lehető legteljesebb felszámolása mellett az emberi kompetencia teljes elértéktelenítése, kiemelt tekintettel az ún. szaktudásra.
Autor szerint a villámgyors automatizáció egy Mad Max szerű szcenarióba taszíthatja a komplett emberiséget, ahol maradnak ugyan a biztos megélhetést generálni nem képes alantas munkahelyek, ám a kreativitás, az alkotóképesség, kiváltképp a szaktudás tökéletes megsemmisítésre kerül.
A kisajátítható erőforrások elsöprő többsége az egy százaléknyi elit kezében összpontosul majd, s 7,5 milliárdnyi ember ádáz élet-halál harcot vív egymással a maradék kis koncért, melyek az éhen halás elkerülésére éppen hogy elégségeseknek bizonyulnak.
Az uralkodó osztály forszírozta transzformáció célja pedig pontosan ez: ne kizárólag a hatalom, hanem minden létező erőforrás az ő kezükben összpontosuljon, ők legyenek a világ megistenült urai, kik önhatalmúlag döntik el, kinek maradhasson joga az élelemhez jutáshoz. Miközben ők Jézus Krisztussal ellentétben azt egyáltalán nem sokasítják meg, éppen ellenkezőleg: folyamatosan gyilkolják az élővilágot és ritkítják a bolygó hasznos erőforrásait.
A létfeltételeink totális koncentrációjának hála a jól fizető szaktudás végérvényesen eltűnik a rendszerből, ugyanakkor az alantas földtúró, szemétben kotorászó, az uralkodó technokrácia személyes szolgálatára hivatott tevékenységek megmaradnak. Magyarán elveszik az értelem és tudás a rendszerből, s marad a megalázó, legalja munka a túlélés kizárólagos zálogaként.
Derék uralkodóink hosszú évek óta készítenek fel minket e utópista vágykép szolgálatára, hiszen a munka alapú társadalom az önálló emberi alkotóképesség felszámolása mellett kifejezetten az alsórendű, hitvány, monoton és robotikus munkavégzés forszírozását kívánja eszközölni. A korábban bevezetett közmunkák és neoliberális munkaerőpiaci reformok szintén az örök zsellérsors bebetonzása és alanyi jogú elfogadtatása irányába rendezgették az élősködőkként és munkakerülőkként központilag elkönyvelt keményen dolgozó kisemberek tömegeit.
A földtúró-szarevő munkavégzés kívánalmainak előkészítését hosszú idők óta foganatosítják a fejünk fölött terpeszkedő derék nagyuraink, kiknek maguknak viszont roppant derogál ugyanezen tevékenységeket önszántukból művelni.
Voltaképp az emberi munkaerő díját kívánja a technokrata osztály nulla közelébe redukálni, ahogy ennek tervéről a Netscape egykori alapítója lerántotta a leplet.
Autor felhívja a figyelmünket ama tényre, hogy míg régen a szövőgép, a futószalag, az automatizált gyártósor, végül a számítógépes adminisztráció rendre az adott kor körülményei közepette legkisebb tudást igénylő, legmonotonabb és legleépítőbb munkakörök leváltását tették lehetővé – préselvén az emberiséget az úgymond magas hozzáadott értékű munkát szavatoló szaktudás elsajátítása felé – addig az MI most kreatív tevékenységeinkért, mint írás, grafika, videókészítés, illetve jól fizetett állásainkért, mint programozás és üzleti adminisztráció jön el virtuális kardját csörtetvén, hogy kegyetlenül lesuhintsa a hétfejű felsőmenedzsment-sárkány nyakát.
A programozók, alkotók és vállalati ügyviteli adminisztrátorok mellett még a burzsoá elit alacsonyabb rangú képviselői, mint az ügyvezető igazgatók és a népességet a konzumtársadalom rabságában tartó influencerek pozíciói is egyre csak inognak, kiknek döntéshozó és munkaparadicsom-éljenző szerepét szintén nagy mértékben helyettesíti a mesterséges intelligencia.
Autor szerint a túlélésben érdekelt embereknek fel kell készülniük az örök létbizonytalanság feltétel nélküli elfogadására, miközben továbbra is kemény munkára és pedáns teljesítésre lesznek kárhoztatva.
A biztos és jól fizető állásaikból kirugdaltakat sok szeretettel várja a gig economy, ahol az élet-halál uraként fellépő algoritmus diktátumai szerint kerülnek kiosztásra a taxis, ételfutár, takarító, biztonsági vagy akár kórházi nővéri feladatok. A gig economy-ban az embereket rendre kizárólag elvégzett feladataikért fizetik, miközben semmi indíttatásuk az ezen foglalatosságok appjait fenntartó vállalatoknak, hogy akár emberséges bért, akár üresjáratok nélküli feladathalmokat utaljanak ki alattvalóiknak.
Igazából a helyzet ennél is áldatlanabb: a gig economy örök szorongásban tengő áldozatait egy élet kemény munkáját követően sem illetik meg jóléti juttatások, egészségügyi ellátás vagy akár nyugdíj. Az ember komplett életét, ideértve az ételhez jutás kérdését egy személytelen gépi istenség fogja kontrollálni, örök életre fellebbentvén a fátylat az individuális felelősségvállalás vérmes hazugságának keserű valóságáról.
Az ember eddig sem volt ura saját életének, de mindenféle piszkos trükkökkel és karhatalmi ármányokkal el lehetett hitetni ennek ellenkezőjét. Tényszerűen talán örök idők óta kiszolgáltatottjai vagyunk a bennünket bántalmazó, zabolázó, manipulálgató és láthatatlan madzagokon rángató külső körülményeknek.
Semmi beleszólásunk, itt a földi dimenzióban töltött létünkben mire vihetjük, mit és hogyan tanulhatunk, milyen munkát végzünk, mennyit keresünk, mennyire bizonyulunk sikereseknek vagy sikerteleneknek akár „karrierünkben”, akár magánéletünkben. Eleddig is mindenről kizárólag kívülálló személyek döntöttek a fejünk fölött, s amennyiben merészeltük nem alanyi jogon és fejet hajtva elfogadni az általuk ránk rótt létítéletet, hogy mi márpedig közmunkás sorban sínylődő hajléktalanok leszünk, akkor máris verték le vesénket, utasítottak vissza bennünket állásinterjún, rótták ránk a bírságot, vésték az elégtelen érdemjegyet bizonyítványunkba.
A mesterséges intelligencia tehát tökéletesen kendőzetlenül be fogja bizonyítani, hogy az égvilágon senki közülünk nem ura a saját életének. Annak minden létező aspektusát, létfeltételeink biztosításától a személyi előmenetelünkön át a társadalmi megítélésünkig bezárólag eleddig is minden körülmények közt egy magát istennek képzelő szűk uralkodó kaszt igazgatta a maga komisszár kiszolgáló-hálózatán keresztül, mint amilyenek a tanárok, rendőrök, NAV-revizorok és agymosott, a rendszer istenítésébe kapaszkodó szüleink.
Autor úgy vélekedik, az emberiség gépi algoritmusokra váltását elkerülhetetlenül szavatoló trend befolyásolását kizárólag kollektív akciók által lehetséges szavatolni.
Ezen akciók viszont semminemű hasonlóságot nem mutathatnak a hajdanvolt szocialista és munkásmozgalmak törekvéseivel. Régen mindig az újraelosztás uralkodó elitből való kikényszerítése bizonyult ezen szervezetek egyes számú törekvésének. A mesterséges intelligencia nem teszi lehetővé a közvetlen cselekvést, mert annak munkavégzése nem kötött semmilyen konkrét fizikai helyhez, nem lehet belőle különféle kedvezményeket kisajtolni a munkásosztály részére, s önmagában sem termelőként, sem fogyasztóként nem lép fel.
Az egyetlen, amit kollektív szinten tehetünk, hogy elvetjük magunktól a korábbi korok beszűkült szakbarbár specializációját, s megtanulunk végre egymással hatékonyan együttműködvén a kreativitás és alkotóképességünk kibontakoztatása felé orientálódni.
Minderre óriási szüksége van a rendszernek, hiszen az a 2010-es évek során elvesztette mindennemű kreatív utánpótlását, hála a munkaerő végletekig felfokozott kizsákmányolásának.
Autor kifejtette még, hogy a jelenleg összeomlófélben lévő szociális szolgáltatások, mint oktatás, idősgondozás és egészségügy helyrehozatalához komoly potenciál rejtezik a mesterséges intelligenciában. Ezekben az egyre alacsonyabb jövedelmeken tartott, folyton túlórázó és kiégett dolgozók nagy segítséget kaphatnak az MI segítségével megtámogatott diagnózis-előállításban, ellátások kiutalásának elbírálásában, illetve elmagányosodó öregekkel való kommunikáció fenntartásában.
