Jamie Dimon, a JP Morgan igazgatója igazán durván kiakadt a home office 2020-as bevezetése óta az ültetvényre tartó visszautat nem találó Z-generációs munkaerő attitűdjén.
Kifakadása szerint péntekenként senkit nem talál az irodában, telefonhívásai ignorálásra kerülnek, közvetlen munkáltatói kontrollja nem nyer foganatot az uradalma alá tartozó peonjai elméjében:
Ne mondjátok nekem ezt a szart, hogy a péntekenkénti home office működik! Sokakat hívok fel pénteken, és egyetlen átkozott embert nem tudok behívni az irodába. Elegem van ebből!… Minden átkozott héten hét napot dolgozok a COVID óta, bejövök, és hova lett mindenki? Egyik itt van, másik ott, a Zoom-on, és a zoomerek nem elérhetők… Így nem lehet vezetni egy ilyen nagyszerű céget.
Legnagyobb átokként a Zoom konferenciákat éli meg, amiken igazán anarchikus állapotokat kénytelen nap mint nap tapasztalni:
Sokatok a kib***ott Zoom-on lóg, ahol emaileket nézegettek, egymásnak üzengettek, hogy mekkora seggfej a másik kolléga, nem figyeltek, nem olvassátok el az utasításokat… Amikor velem beszéltek, figyelek rátok, koncentrálok a mondandótokra, nem hozom magammal az átkozott telefont. Nem üzengetek meeting közben. Ez nem működik. Elveszi a kreativitást, lassítja a döntéshozatalt.
Így hát megszüntette a pénteki otthoni munka lehetőségét, mindenkinek vissza kell térnie heti 5 nap agyrothasztásra és morálpusztításra az irodába.
Dimon úr kifejezetten aggódik ama friss munkaerő iránt, kiknek képzését és szakmai fejlesztését gátolja az otthonról donaldkacsázó tapasztalt szakmai állomány, a „vállalati kultúrában” keletkezett kárról nem is beszélve.
Magunktól nem is hinnénk, hogy kiváltképp a menedzserek szeretnek a közös feladatok alól kibújni, kiknek körében mai napig legmagasabb a lógó létszám aránya. Dimon úr ezért saját hatáskörében visszavonja az otthoni munkát, kiveszi a managerek kezéből az ez irányú döntések lehetőségét. Akinek nem tetszik a rendszer, az nyugodtan elmehet.
Sok alkalmazott visszaköltözött vidékre vagy olcsóbb, távolabbi albérletbe vonult a karantén alatt, így a visszavezetett bejárási követelmények sokak életét ismét fenekestül felforgatják. Csakhogy a JP Morgan igazgató a home office engedélyezésének pillanatától fogva egyértelműnek mutatkozott ama szándékában, hogy e könnyebbség ideiglenes jelleggel kerül bevezetésre, és bármikor visszaparancsolható a munkaerő a szokásos heti 5 napnyi megkövetelt jelenlétbe.
Ennek ellenére az alkalmazottak egy egyre több szignót nyerő petícióval rohamozták meg őt a minden bizonnyal roppant forró fejjel meghozott szabálya megfontolására. Ő azonban hajthatatlan maradt:
Nem érdekel, hányotok írja alá azt a kib***ott petíciót.
A kapitalista skizofrénia rendre újra meg újra visszatérő rohamaiban a vezetőség szembesülni kényszerül a modern munkatársadalom alapvető tulajdonságával, ti. hogy nincs épelméjű ember a világon a világirányító pszichopatáktól eltekintve, aki ténylegesen szívből és önszántából forgatná a vállalati ültetvény mókuskerekét. Mindenki azért dolgozik munkahelyen, mert rákényszerül, hiszen a rendszer univerzális diktatúrájában nem létezik egyéb választható módja az életben maradásnak.
Senki nem viseli tényleges szívügyeként egy milliárdos burzsuj igazgató és díszes kompániája személyes érdekeit, hiszen az ő szükségleteik meg igényeik is teljességgel le vannak szarva. Ezért aztán ami lehetőséget csak lehet egyből megragadnak az ültetvénytől való távolodásra, ám tökéletes menekvést nem nyerhetnek, hiszen egzisztenciális kényszereik hozzáláncolják őket valamely kizsákmányoló munkáltatóhoz, ennek hiányában a hűvös és nyirkos aluljáróhoz.
Tehát a körülményekhez képest elérhető legjózanabb túlélési stratégia a munkahelyen töltött idő és a bullyingoló kollégákkal való kontaktus minimalizálása. Persze a tőkés reakció aztán csírájában elfojtja az ez irányú törekvéseket.
Ellentétben Jamie Dimon bankárcégével, bizony a legtöbb helyütt mind a mai napig nem sikerült a szabadság édes ízéből kóstolót nyerő távmunkás réteget visszacsalogatni a depresszív iroda falai közé.
Az amerikai Office Index 2025. januári összesítő jelentése szerint az év első hónapjában még mindig 40%-kal elmaradtak az irodalátogatások a COVID érát megelőző, 2019. januári időszakhoz képest. A „legtragikusabb” adatokat San Francisco prezentálja, ahol 52%-kal kevesebb irodalátogató van jelen a korábban normálnak számító állapotokhoz képest, az irodák kihasználtsága pedig alig 54%-os. Ehhez képest New York-ban (-19%) és Miamiban (-23%) jóval nagyobb számban találtak vissza a peonok a vállalati ültetvényre, Houston-ban (75%) és Chicago-ban (70%) pedig az irodahelyiségek kihasználtsága csaknem elérte a járvány előtt megszokott szintet.
Idén január 24-én abszolút negatív rekordot mértek a San Francisco-i irodahelyiségek kihasználtságában: ezen a napon az alkalmazotti állomány 28,5%-a látogatta meg munkahelyét.
