Előző szeánszunkban Mózes törvényeinek jelentését és értelmét vettük górcső alá. Ebben az evangéliumban ama mondattal búcsúztam, hogy Jézus Krisztus felszámolta a tízparancsolat hatalmát, továbbá hogy egyetlen keresztény ember a világon sem köteles betartani Mózes törvényeit. Azok ugyanis a mai világban kizárólag a zsidókra vonatkoznak.
E téma körbejárását folytatjuk ma. Ehhez első körben ismertetném Jézus Krisztus személyét, hogy kicsoda is ő, miért jött erre a Földre, és hogyan lehetséges, hogy a tízparancsolat rendelkezéseinek felrúgásával mégis Isten felkent fiaként aposztrofálhatta magát?
Az esszé végére remélhetőleg mindenki részére nyilvánvalóvá válik a mózesi törvény irrelevanciájának egyrészt ténye, másrészt miértje.
Próféciák sora jövendölte meg Jézus Krisztus érkeztét
Tehát: miért kellett Jézus Krisztusnak leszületnie az emberiség közé, hogy gyötrelmes kereszthalálával megváltson minket? Lássuk.
Jézus Krisztus, ahogy azt az evangéliumok és Pál apostol egyes levelei megerősítik, maga a testbe szuszakolt Isten. Voltaképp a láthatatlan és érinthetetlen transzcendens Isten (vagy istenkép) földre szállta.
Jézus, mint megváltó érkeztét számos próféta előre jelezte. Az ő egyelőre névvel ellátatlan személyét szinte minden Mózes könyveit követő fejezet magában foglalja, amelyekben különféle jóslatok mentén írják körbe, nyilvánítják ki, miféle cselekedeteket és miért fog végrehajtani az ő személye.
Ez a fajta jellemzés a modern emberek nagyja számára teljesen felfoghatatlan, mert manapság mindenki mindenkit csak név szerint azonosít, illetve felszínes ítéleteket von le az alapján, az illető személy mit mond magáról vagy mások mit mondanak róla.
Amikor egy embert konkrét név nélkül az ő tulajdonságaival meg cselekedeteivel társítjuk, legfeljebb legendák vagy babonák sora fog róla keringeni a nagyvilágban, de konkrét kimondható név nélkül minden bizonnyal csakhamar elfelejtődik az ő személye, illetve jótéteményei hada is.
Jézus tehát Isten lelkének egy testbe szuszakolt, mindazonáltal az Istennel való közvetlen kapcsolatot fenntartó darabkája. Azért kellett erre a világra eljönnie, mert az emberek heveny eltévelyedésükben nem hittek többé a próféták szavának, többeket közülük elkergettek vagy meggyilkoltak, az Isten törvényeit nép felé közvetíteni hivatott farizeusok pedig oly korruptakká váltak, hogy egyenesen megakadályozták Izrael népének üdvösségét.
A farizeusok Isten törvényeit rendre elferdítették, hatalmi érdekek szolgálóivá tették tanításaikat, végül letérítették Izrael népét az Isten útjáról. Mire Jézus Krisztus megérkezett, már az emberek teljesen más jellegű törvények és parancsolatok követésére voltak kötelezve elöljáróik által, mint amiket Mózes kőbe vésett.
A Tórából tökéletesen ki lehetett volna olvasni a Messiás érkeztét még száraz elmével is, de erre a kor farizeus hordájának nagyja sem volt képes. A köztük és Jézus között folyamatosan eszkalálódó feszültségek a négy evangélium egyik központi történeti szálát képezik.
Jézus Krisztus feladatává lett bebizonyítani, hogy az üdvösség elérése még emberi testbe szuszakolván sem lehetetlen vállalkozás. Mivel úgymond az Isten lelke általi szólást, jelek és sugallatok küldését nem fogadta többé Izrael népe, testben megjelenvén kellett neki feladatát elvégeznie, közben táplálkoznia, másokkal beszélgetnie, mialatt Istennel folyamatos közvetlen kapcsolatot tartott fenn.
Hogy megfeleljen az akkori mózesi törvényeknek és elkerülje az ő természetfelettisége létét firtató ítéleteket, Jézus egy anya hasában fejlődött ki magzatként:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Családba születvén kapott attól neveltetést, tanult szakmát, majd megkeresztelkedett. Születése után azonban egy darabig bujdosnia kellett, amit szintén megjósolt a Tóra:
…Megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
Bemerítését előre megbeszélt módon Keresztelő János végezte, akinek személye Illés próféta reinkarnációja (nem feltétlen buddhista értelemben). Malakiás könyvének legvége a következőképp zárja az Ószövetséget:
Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.
Az Evangéliumból tudjuk, hogy Keresztelő János személye egyenlő Illés prófétával:
A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Miután Jézus Krisztust Illés próféta bemerítette, elkezdett tanítani. Ennek módjára is temérdek próféciára lelhetünk az Ószövetségben, ahogy Jézus megöletésének szándéka a farizeusok részéről is előre megmondatott:
[Tanításait] mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.
Sokan utána mentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a pogány népek.
Természetesen még több jövendölés vonatkozik a megváltó érkeztére, ez csupán néhány kevéske számú kiragadott példa.
Jézus megindokolja, miért kellett emberi testben leszületnie és a megelőző prófétákhoz képest földies életet élnie:
Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel.”
Ahogy mostanság, úgy régen sem lehetett az emberek kedvére tenni. 🙂
Így rúgta fel Jézus Krisztus a tízparancsolatot
Ennyit Jézus előéletéről és az ő messiás-ember szerepének tényéről. Most vizsgáljuk meg az előző etapban már sorolt kétféle Biblia-fordítás (Károli és katolikus) parancsolatai és azokhoz fűzött mózesi törvények nyomán, miképp teljesítette be Jézus Krisztus a címben szereplő felháborító cselekedetét, hogy a tízparancsolat gyakorlatilag minden pontját felrúgta.
Ehhez elöljáróban egy rövidke idézetben citáljuk ide Jézus és a mózesi törvény viszonyát:
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
Ő tehát azt állítja, hogy nem betartani jött ezeket a törvényeket, hanem betölteni. Fontos a distinkció. Ugyan eltörölni sem kívánta a törvényt, de betartani pláne nem!
Lássuk tehát, miképp szegte meg Jézus Krisztus a tízparancsolat minden pontját.
Első parancsolat:
Károli: Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Kat.: Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ez ugye azt kívánná kinyilvánítani, hogy ennek a láthatatlan, érzékelhetetlen, magát megmutatni nem kívánó Istennek a kizárólagos imádatával legyünk elfoglalva. Ne legyenek előtte más isteneink, azaz példának okáért királyaink, elöljáróink, vallási vezetőink, miniszterelnökeink, faragott tárgyaink, akiknek parancsolatait az Isten törvényei elé helyezvén feltétel nélkül követjük.
Mindig az Isten törvényének betartásával tartozunk, nem a hataloméval. Sőt, ha isteni törvényekkel ellenkező rendelkezéseket hoz a hatalom, kötelességünk azokat megszegni, ahogy olvashattuk Mózes parancsát erre vonatkozóan az előző evangéliumban.
Ehhez képest Jézus Krisztus kinyilatkozatta, hogy ő meg az Atya egyek (Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem). Ezzel Isten elé helyezte magát, vagy minimum egy szintre vele.
E felháborító aktusa végett a farizeusok kinyilvánították róla, hogy Belzebub lelkével űzi ki az ördögöket, hogy idegen Istent imád, és hogy káromolja az urat.
A harmadik parancsolat szövege szorosan kapcsolódik ehhez az elsőhöz, ezért némi kitérőt követően a második parancsolat felé folytatjuk e téma boncolgatását, hogy miképp helyezhette magát Jézus Krisztus Isten elé, hogyan állhatott hatalmában gyógyítani a betegeket, feltámasztani a halottakat vagy gyakorlatilag a semmiből 5 ezer ember jóllakatására elegendő élelmet teremteni.
Második parancsolat:
Károli: Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat…
Kat.: Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket…
E parancsolatok ugye tiltják a különféle földi lényekről: növényekről, állatokról, illetve földön kívüli égitestekről, csillagokról, egyéb dolgokról készített képek, szobrok, kövek kézi faragását, legyártását, és azok varázserővel bíró talizmánokként, pláne istenekként való imádatát. Mózes e ponthoz fűzött törvényei szerint tilos továbbá jelképes emlékoszlopok emelése, illetve az extrém puritanizmus kívánalmaitól eltérő (kő helyett téglából emelt) templomok építése.
Mózes törvénybe foglalta továbbá az emberáldozat tilalmát. A kor jellemző faragott bálványai a Baál és Moloch szobrok voltak, kiknek színe-oltára előtt gyermekeket volt illendő áldozni a bőséges termés és prosperitás reményében.
Isten ki akarta irtani a bálványimádó kultuszokat, ami Jézabel meggyilkoltatása után sikerült is neki.
Hogy töltötte be, vagy épp szegte meg Jézus Krisztus ezt a törvényt?
Jézus szinte rajongásig imádta az ég madarait és a föld liliomait, melyekhez képest ez a kishitű és alacsonyrendű emberiség szinte méltatlan az életre:
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket… Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
A gyermekáldozati szertartások űzői kapcsán elmondta, hogy aki a kisgyermekeket bántja, annak jobb, ha malomkövet vetnek a nyakába és a tengerbe dobják. Emellett felháborító módon kinyilvánította, hogy a kis gyermekeké a mennyek országa, amely állítása ellentétben áll az ilyen Németh Sándorok mormolványaival, kik szerint a gyerekek is kerülhetnek a pokolba.
Végül, Jézus Krisztus templomrombolásra biztatta híveit, akárcsak a manapság terroristáknak kinyilvánított rendszerellenes anarchisták:
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
Arról ne is beszéljünk, hogy megrongálta a templomi szuveníreket árusító kufárok magántulajdonát, akik minden bizonnyal temérdek faragott képet is árusítottak a kedves érdeklődőknek.
Jézus Krisztus tehát úgy szegte meg a törvényt, hogy nemhogy nem imádta a faragott képeket és jelképes köveket, de egyenesen porig rombolta, megsemmisítette azokat. Ezzel egyébként megszegte a „ne kívánd felebarátod tulajdonát” címzetű parancsolatot is, lásd alább.
