Nyilván nem nyelte el őket a föld, mindenesetre jó ideje már, hogy tudósítottam ama japán lányok tevékenységéről, kik egészen egyedi foglalatosságot űzvén tradicionális riksákon furikázzák körbe elsősorban Tokió és Kiotó utcáin az érdeklődő vendégeket. Természetesen az utazóközönség java részét a kuriózumokra éhes turistahadak képezik, de bizony a helyi fiatalság – kiváltképp vidékről beutazgató – képviselői is nagy örömmel huppannak be egy-egy körre a leány hajtású kocsikba.
Az előző tudósításom óta eltelt időszakban újabb klipek sokaságának napvilágot látta mellett olyan videók kerültek szemem elé, melyek a riksahúzókat foglalkoztató cégek belső kulisszatitkairól rántják le a leplet, s sokat megtudhatunk a lencsevégre kapott hölgyemények professzionális és magánéletéről egyaránt.
Az új olvasóknak vagy az eredeti írás homályos emlékeit feleleveníteni kívánó emberkéknek tessék elfáradni az alábbi információk befogadásához egyben hathatós alapozásként is szolgáló cikk és a benne foglaltatott videók megtekintésére:
Ha mindenki elfoglalta részére kedves helyét a nézőtéren, hát vágjunk is bele a nem mindennapi látvány-felhozatal szemlézésébe!
Első körben ismerkedjünk meg Misával (legfelső nagy videó), ki egyben az elkövetkező néhány klip rendszerint visszatérő vendége. A legelső videón (egy valószínűleg gépi fordítású) magyar felirat is bekapcsolható!
Misa-chan a Tokyo Rickshaw vállalat alkalmazotti állományát gyarapítja, ki joviális japán munkaerőhöz méltán egyszerre lát el több feladatot a cég kötelékén belül. Fő profilja persze népszerűsége okán a rajongó vendégei utcai furikáztatása, ám e roppant megerőltető tevékenységet nem űzheti egész álló nap.
Éppen ezért némi szellemi tevékenységet is végez a munkáltatója részére: folyamatosan kutakodik az esetleges érdeklődést nyilvánító médiatermékek után, hogy interjú kérését csiholja ki belőlük, amelyekben igazán személyes és közvetlen módon reklámozhatja a vállalata szolgáltatásait. Ugyanígy a PR és üzleti megkeresések megválaszolása szintén tevékenységei közé tartozik.
A szokásos napi műszakja kezdetén Misa kigördül riksájával az iroda garázsából, ám előtte megreggelizik kollégáival és magára ölti munkaruházatát, ami a látszat ellenére nem kimonó, hanem egy hanten nevű minikabát. Korábban a szabadban pihentek a riksák, ám a médiaérdeklődés felfutásával szerették volna azokat üzemidejükön kívül is tökéletes állapotban tartani, ezért végül a legékesebb darabok helyet szakítottak maguknak az iroda egy elszeparált földszinti helyiségében.
Kinn a terepen Misa előbb alaposan letisztítja a riksát, ellenőrzi műszaki állapotát, ideértve a guminyomást is, majd megkezdi a fizető vendégek felhajtását egy kijelölt parkolóhelyen az út szélén.
A kuncsaftok megfelelő pozícióba ültetését és kényelembe helyezését követően elindul a kívánt útvonal bejárása, melyet előzőleg a vásárlók választhatnak ki egy útvonaltérképet is tartalmazó prospektusból. Ezek az útvonalak különböző összegeket kóstálnak attól függően, mennyi időbe telik bejárni őket, mert a lányokat óradíjban fizetik. 2024-ben egy órányi furikázás díja körülbelül 40 ezer forintnak megfelelő japán jen volt, mely összegnek felét kapják kézhez a szerződéses (általában diákmunkás vagy felsőoktatási tanulmányaikat valamilyen oknál félbehagyó, esetleg egyetemre gyűjtő) riksahúzók. Ez bruttó húszezer Ft órabért jelent, persze ezen összeget minden bizonnyal különféle adótételek terhelik.
Misa cégénél kb. 100 munkavállaló dolgozik, kiknek mindössze 20 százaléka teljes munkaidős alkalmazott, a többiek mind szerződéses vagy diákmunkás riksahúzók. Egy korábban nem észlelt piaci rést feltárván kezdtek alig 4-5 éve lányokat is riksahúzókként alkalmazni, addig kizárólag férfiak voltak felbérelhetők e munkára. Ezek a lányok első körben a TikTokon tettek szert nagy népszerűségre. Mikor Misa csatlakozott a vállalat állományához, rajta kívül csak 4 lány húzogatott riksát.
A riksahúzás nem idénytevékenység, télen és nyárban, a hóban és sárban egyaránt rendelkezésre áll a kedves vendégek részére a furikázás lehetősége, habár ekkor nyilván alacsonyabb forgalom, így kedvezőtlenebb kereseti potenciál mellett végzik dolgukat az ifjú erőbajnokok.
Egy tradicionális riksa megvásárlása biza igencsak borsos kiadást megkövetelő befektetés: egy valóban korhű kinézettel, minden elképzelhető kényelmi extrával felvértezett alkalmatosság akár 5 millió forintnak megfelelő japán jenbe is kerülhet.
Egy riksa önsúlya nagyjából 90 kg, az arra ráülő vendégek pedig legfeljebb 250 kg-ot nyomhatnak. Ekkora tömeget szükséges a lányoknak napi 4-6 órában fáradhatatlanul mozgatniuk, olykor enyhe emelkedőkön is felhajtván az eszközt annak utasával együtt.
Ennyi érdekességet követően lássunk néhány, az előző bemutató óta napvilágot látott klipet a lányok tevékenységéről! Természetesen egy rakás új túravideó is dukál a felhozatalhoz, melyekben az előző klipkollekcióban már szereplő Nana mellett egy új lányt, Minami-t is megismerhetjük. Extra bónuszként pedig álljon itt alább még egy videó, melyben Misa-chan munkaidőn kívül eső esti kikapcsolódási szokásaiba nyerünk betekintési lehetőséget.
Akinek még mindig nem elég Misából, az nyugodtan csekkolja le az ő személyes YouTube-csatornáját, melyen az ő privát életének mozzanatait még behatóbban megismerhetjük.
