Általános feltételezés, hogy az emberi faj az idő múlásával egyre intelligensebbé válik. Minden bizonnyal egyre több ismerettel rendelkezünk sokféle témában, az űrutazástól egészen a legapróbb atomok kutatásáig. Tudásunk folyamatosan bővül.
De vajon egészségesebbé lettünk-e tudományos ismereteink által?
Amikor ételről van szó, a tudományos kutatások meglehetősen keveset tettek azért, hogy fajunk egészségesebbé váljon. Ehelyett hatalmas élelmiszeripari vállalatok profithajhászásának állt szolgálatába a szakma színe-java.
Az emberiség immár évszázadok óta tanulmányozza a táplálkozást. Az élelmiszertudomány felfutása az 1800-as években indult, miután William Prout angol kémikus felfedezte a három alapvető tápanyagot, melyek minden ételben megtalálhatók: a szénhidrátot, a zsírt és a fehérjét.
Kicsivel később Justus von Liebig német kutató további ásványi anyagokat nevezett meg a három fő tápanyag mellett, és kinyilvánította, hogy az emberiség minden lehetséges ismeretet elsajátított a lakosság megfelelő élelmezési módja kialakításához.
Ez volt az élelmiszeripar hajnala, melynek dogmarendszere szerint az ételeket kizárólag azok tápanyagtartalma alapján érdemes csoportosítani, szemben a korabeli kategóriákkal, mint az íz, vagy őshonosság.
A földművelés feltalálása óta ez jelentette a legradikálisabb változást az emberiség étkezési szokásaiban. Liebig újdonsült felfedezései alapján kifejlesztette az első bébiformulát, mely leginkább tehéntejet, lisztet, valamint kálium-bikarbonátot tartalmazott. Találmánya felfedte ama tényt, hogy Liebig szinte semmit nem értett meg saját tudományából. Az általa kitalált formulával kizárólagosan „táplált” csecsemők súlyos fejlődési rendellenességet szenvedtek el.
Kudarca nem törte le a hozzá hasonszőrű tudósok lelkesedését. Liebig utódai igyekeztek a táplálkozástudományt tovább fejleszteni, az ételeket azok legapróbb alkotóelemeiig lebontani.
A korai XX. században a Harves Kellogg által alapított Kellogg`s birodalom kezdte uralma alá hajtani az élelmiszeripart. A maga korában diétagurunak tartott szélhámos légből kapott kampányt indított az állati fehérjék ellen, hogy saját egészségesnek hazudott nasijait és gabonapelyheit terjeszthesse. Kellogg meggyőzte a lakosságot, hogy az állati származású fehérje mérges baktérumok táptalaja, ami elpusztítja a belső szerveket, de még olyan nem kívánt mellékhatásai is lehetnek, mint a túlzásba vitt maszturbáció.
Az 1950-es évekre az amerikai lakosság jó része elhízottá vált. Bűnbakká a zsírt tették, mint logikus elkövetőt: aki sok zsíros ételt fogyaszt, nyilván elhízik.
A 60-as / 70-es éveket ezért keresztül-kasul áthatották a zsír démonizálásának kampányai. Minden polcon alacsony zsírtartalmú, vagy egyenesen zsírmentes ételekkel találkozhatott a vásárló. Akkoriban a köznép köreiből szinte senki nem tudhatta, hogy a zsír egészségpusztító hatásait bizonyító tudományos eredményeket a gabona -és cukoripar rendelte meg a korrupciós pénzekkel gazdagon tömött tudósoktól.
Hasonló folyamat zajlott a dohányiparban is. Az orvosok akár gyógyszerként is felírták a cigarettát torokfájás enyhítése, illetve fogtisztítás céljából. Odáig is elmentek, hogy egyenesen azt állítsák, hogy a dohányzás meghosszabbítja az életet. Természetesen mindezen orvosilag igazolható tényeket a dohányipar adta a doktor bácsik szájába.
Napjainkban is ugyanezen mentalitás hatja át az élelmiszeripart, viszont folyamatosan egyre inkább agyonbonyolított és részletezett adatokkal zavarják és tévesztik meg a lakosság döntéshozó képességét.
A tudomány most azt mondja nekünk, hogy néhány zsírtípus nélkülözhetetlen az egészséges ember számára, a szénhidrátok trónusát pedig a cukormentes termékek foglalták el.
Egyszeresen, illetve többszörösen telítetlen zsírsavak, melyek halakban, diófélékben, növényi olajokban és az avokádóban találhatók jelentős energiaforrások, melyek segítenek a vitaminok és ásványi elemek felszívódásában, a sejtmembránok felépítésében, a véralvadás szabályozásában, valamint a hormonális egyensúly fenntartásában. 40 éve ezek dominálják az egészséges és kiegyensúlyozott diétákat.
De vajon megbízhatunk-e ezekben a címkékben, melyek néhány évtizeddel ezelőtt még mind azt állították, hogy a zsír tesz minket elhízottá, és ahogy 50 évvel korábban, úgy napjainkban is a polcokra helyezett termékek címkéin a tényadatok tudományos megalapozottságáról papolnak?
Mi történik, ha egy kicsit kitekintünk az elmúlt évszázadok zavaros tudományos dogmáiból, és a táplálkozástudomány egészét helyezzük górcső alá?
Azt gondolhatnánk, hogy ennyi kutatás, felfedezés és agyonbonyolított tápanyag-elosztás után a népesség összességében véve sokkalta egészségesebb, mint régen volt. Sőt! A legoptimálisabb tápanyag-arányokra ügyelvén a teljes lakosságnak hiper-egészségessé kellene válnia! Az utcákon szupermeneknek kéne szaladgálniuk.
Ténylegesen az ellenkezője igaz. A rengeteg tudományos handabandázást követően társadalmunk egészségtelenebb, mint valaha. Az USA-ban 100 millió ember szenved cukorbetegségben. A népesség 70%-a túlsúlyos, 40% pedig egyenesen elhízott. A szívroham az első számú halálozási kockázattá vált.
Talán a táplálkozástudomány szándékai jók lehetnek, ám annak felfedezései a kapitalista profitgépezet kiszolgálására vannak felhasználva, nem pedig egészségünk védelmére. A táplálkozástudományi csalások, egészségügyi machinációk és étrendi manipulációk az élelmiszeripart egy 9 billió dolláros zabagéppé tették.
Kerülgethetjük a forró kását, de a tényleges igazság, hogy a nyugati étrend káros az egészségünk számára. Ha ez belülről nem látszik egyértelműnek, tetemes bizonyítékaink vannak arra, mi a nyugati étrend hatása izolált, bennszülött népek egészségére, akik évezredeken át vadászatból, magról kelt növények fogyasztásából és gyűjtögetésből éltek.
Mihelyt átállították őket a nyugati étrendre, az elhízás és szívroham mértéke rakétaszerű kilövellést vett. Az emberek szénhidrátfüggők és cukorbetegek lettek. Miután visszautasították a nyugati étrend követését, és visszatértek a természet adta táplálkozási módokhoz, sikerrel adták le feleslegüket, vérnyomásuk a megfelelő szintre csökkent, valamint általában véve ismét sokkal jobb egészségnek örvendtek.
Meg kell kérdeznünk magunktól: miben térünk el az őslakosoktól?
Ami igazán gyanús, az az egészségügy, valamint élelmiszeripari szereplők ellentmondásos szövetsége. Egészségtelen, függőséget okozó kajákat erőszakolnak a tömegekbe, mely folyamat biztosítja a kórházak és gyógyszergyárak részére a folyamatos utánpótlást.
2016-ban a Bayer gyógyszergyár 63 milliárd dollárért vásárolta fel a Monsanto-t, a világ legnagyobb mezőgazdasági cégét. Az üzletnek köszönhetően a Bayer a világ élelmiszerkészletének egynegyedére tehette rá a kezét. De miért akarná egy mesterséges kemikáliákat gyártó cég kontrollálni az élelmiszer-ellátást?
Ez csupán egyetlen példa, hogy a nagyvállalatokat nem érdekli a te jóléted. Kizárólag a profittal törődnek, melynek felsrófolásához tudományos eredményeket manipulálnak, hogy az emberek egészsége árán luxusprofittal értékesíthessék a szemetet.
Szóval, hogyan menekülhetnénk ki az étellel kapcsolatos hamis és hazug információtenger fogságából? A válasz egy külön előadás-sorozatot igényelne, de álljon itt kezdetnek néhány egyszerű tanács.
Ne egyél meg bármit, amit nagyanyád nem tekintene ételnek. Kerüld a feldolgozott élelmiszereket, melyek csomagolásán ismeretlen vagy kimondhatatlan nevű adalékok vannak, illetve ötnél több hozzávalóból állnak. Helyezd vissza a polcra az ételt, melynek gyártója fennen hirdeti, hogy az mennyire egészséges. A szupermarketben kerüld a jól szem előtt lévő polcokat, tekinteted húzódjon inkább az alsóbb rekeszek felé. A legjobb persze, ha messziről elkerülöd a bevásárlóközpontokat, és egyenesen a termelőkhöz fordulsz friss zöldségért, gyümölcsért, tejtermékért.
Te magad ennyit tudsz tenni, ám a probléma tényleges megoldásához az élelmiszeriparnak le kéne mondania a roppant primitív ideológiájáról, hogy minden ételnél kizárólag a kalória és a tápanyagtartalom számít. Ideje újraértékelni az ételhez való viszonyulásunkat. A természetben mindennek szoros viszonya van az általa fogyasztott dolgokkal, ez tartja fenn annak egyensúlyát.
Az ősi időkben egy ember egész napja az étel előállítása, begyűjtése, elkészítése és másokkal való megosztása körül forgott. Most az átlag ember napi szinten egyetlen órát foglalkozik étellel. Azonnali kielégülést és jóllakást várunk ételeinktől és gyakorlatilag minden mástól életünkben. Eledelünket azonnal az asztalon akarjuk tudni.
Érdemes újragondolnunk az étellel való viszonyunkat, hogy újfent közel kerüljünk annak forrásához. Ha van helyed hozzá, építs ki egy kertet magadnak, és állítsd elő otthon az élelmiszert. Ha visszanyerjük a kapcsolatot azzal, amit eszünk, az életünk többi aspektusába is vissza fogja csempészni az egészséges kötődést.
Jelen írás az After Skool Youtube-csatorna „Why You Can’t Trust Nutrition Science & Health Claims” című előadásának szabad fordítása. Az eredeti videó alább megtekinthető:
