FIGYELEM: Ez a cikk 2021. február 1-jén keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk esetleg elavultak lehetnek.
Az engedelmes polgár minden nap elolvassa, illetve meghallgatja a mainstream média által elé tálalt híreket, kiváltképp a koronavírusról szólókat. Nap mint nap gyűjti gondosan és kellő rezonanciában reszketve a halálesetek, új fertőzöttek számát. A tévébemondó ide-oda hajlítgatott hangsúllyal ejtett szavai jelzik részére, mennyire komoly a tragédia. Mind meghalunk, kivéve, ha pelenkahordással, illetve seggmotozással engedünk hatalmat testünk felett a tekintélyes doktor urak és rendőrök részére. Tájékozódjunk annak fontosságáról, hogyan kerüljük el messziről a hozzánk hasonlóan engedelmesen rettegő polgártársainkat, kívánjunk nekik idilli megrohadást saját reszkető elméjük csendes magányába zárva.
Aztán irány a gumiszoba.
Tudvalevő, hogy a főáramú média megítélése az utóbbi évtized során alapos lejtmenetbe kapcsolt. Lassan már a kutya sem kíváncsi ezen ótvar propagandamédiumokra, minek után egyértelművé vált velük kapcsolatban, hogy kizárólag a gazdijuk által elvárt agenda folyamatos, nyakló nélkül ismételgetett ugatására képesek. Semmi kreativitás, alkotó szellem, értelem és tudás nincs a mai százmilliárdokkal tömött médiumok mögött, kizárólag hazugságtenger, primitív manipuláció, valamint ösztönállati indulatokra való apellálás.
A tehetségtelenség zsarnoki diadalának köszönhetően az értelem és tudás már mindegy szálig elmenekült ebből az ótvar, mocskos rendszerből, ahogy láthattuk azt a megelőző évek munkaerőhiány-jelentéseiből. Ennek köszönhetően persze az ösztönállatok zsarnoksága vette át az uralmat, ami száműzetésbe kényszerítette a teremtő-alkotó géniuszt, ám így legalább a rendszer összeomlásának folyamata is lendületet vehetett.
A különféle terrorhatalmak így egyre fogyatkozó rajongótáborral büszkélkedhettek. Hiába a minél több népnyúzó adó, az egyre pofátlanabbul kifacsart és kirabolt munkások hada, csak nem akar az a fránya számviteli egyenleg pozitív irányba billenni, mivel a csökkenő megtérülések elve alapján egyre több erőforrást, hazugságot, propagandát kell bevetni ugyanazon eredmény eléréséért. Aztán jön a válság.
Hogy a halódó kapitalizmus, valamint pártállami diktatúrák irháját némiképp mentsék, be kellett hát dobni a köztudatba a koronavírust, mellyel kapcsolatos hírek teli torokból való harsogása minden létező médián majd visszaszuszakolja a 2008-as válság óta halódó-fuldokló vadkapitalizmus és pártállami struktúra imádata felé a spirituális önfejlesztés, rendszerből való passzív kicsatlakozás útja felé sétafikáló barikákat.
A mesterterv kitűnően bevált – azokkal szemben, akik az egyre fokozottabb ébredési hullám ellenére még mindig zombiként csüngnek a tévén, illetve a főáramú propaganda-kiadványokon.
Az Egyesült Királyságban végzett egyik kutatás szerint azon egyedek, akik dülledő szemekkel tapadnak a tévéhez vagy az internetes média fősodorba tartozó orgánumaira, radikális mértékben vannak kitéve súlyos pszichotikus zavaroknak, mint hallucináció, valamint paranoia. Még olyasféle megmagyarázhatatlan impulzusok is érhetik az embert, mint vásárlási-felhalmozási kényszer. Nyilvánvalóan felkészülésképp a közelgő koronapokalipszisre.
Tehát a kevés számú megmaradt médiafüggő személy, aki nem tudatosan válogatja meg az általa olvasott portálok, valamint nézett tévécsatornák listáját, folyamatosan hanyatló mentális állapotnak örvend.
Meglepő mód a nyugdíjasok nem tartoznak ezen körbe. Ők bár bömböltetik a tévét, de legalább nem hisznek el feltétel nélkül mindent, amit mondanak benne. Pusztán megszokták az állandó háttérzajt.
Inkább azon társadalmi osztályok alkotják az új elmebetegek kasztját, akik félig-meddig önhibájukon kívül vannak kitéve a média manipulációjának, valamint leginkább megfelelnek az ún. társadalom elvárásainak: a munkába járó emberek, akik műszak végén örülnek, ha sikerül eltalálniuk a távirányító bekapcs gombját; valamint a diákok, akik önálló műveltsége és kritikai érzéke még nem formálódott oly mértékben, hogy tudatos médiafogyasztók legyenek. Azt kajálják meg, amit eléjük raknak, pedig még a legtöbb háziállat sem hajlandó bármiféle ótvar moslékot a szájába helyezni, függetlenül attól, hogy a gazdája azt tálalja elé.
A társadalom elvárásai természetesen pontról pontra megegyeznek egy roppant szűk, pénzes, manipulatív, szociopata elit által felállított követelményrendszerrel.
Paradox mód minél inkább kiábrándult valaki az elmúlt évek során a politikából, annál fogékonyabb a COVID hírekre. Mintha az értelmetlen semmi magas decibellel való harsogását muszáj volna valamely más, hasonlóképp tartalmatlan ürességgel pótolni.
Ők, a szellemi szempontból továbbra is békésen szundikáló egyedek bár tisztában vannak a politika mindennemű aljasságával, nem képesek vállalható alternatívát még csak elképzelni sem, ezért kattogó agyukban a következő mondatömleny permanens ismételgetése triggereli részükre a kényszerzubbony igényét:
Jaj, mi lesz velem, ha tényleg ezek a korrupt politikusok fognak minket kimenteni a bajból, ahogy tették eddig is önkéntesen, puszta jó szándékból? Hogyan fogok továbbra is bejárni bérrabszolgáskodni, zötykölődni a lerobbant buszon, ha elkapom a fertőzést? Hát akkor inkább motozzák agyon a seggem, erőszakoljanak a pofámra pelenkát, odaadom a gyerekeim-unokáim életét is, csak ne kelljen végre felébrednem és önállóan gondolkodnom. Felveszem még a gazdaság-helyreállítási hitelt is 15% éves kamatra, csak hagyjanak végre békében megrohadni a kamerákkal és poloskákkal teleaggatott patkánylyukamban, amire sok-sok keményen ledolgozott esztendő után magasabb a tőketartozás, mint amit eddig sikerült törlesztenem. De hát jár ez nekem, szerencsétlen, kifosztott, tönkretett, megsemmisített rabszolgának. Legalább nem vagyok covidióta, hanem rendesen tájékozódok a tévéből. Az öltöny-nyakkendős riporter úr biztos nem mond hülyeséget, hisz öltöny-nyakkendőben van! Az ő hiteles szava adja nekem a tartást, melyre szükségem van a válság átvészeléséhez. Na, megyek oltatni. Természetesen csakis Fájzer vakcinával, hiszen annyira nem tudja senki, milyen hatása van, hogy csakis jó lehet.
Ennyi kognitív disszonancia egy komplett fajt is a kihalásba küldene.
Egy valami persze szigorúan tilos: felébredni. Arra, hogy mennyire a bolondját járatja velünk az elmebeteggé tévő média, mennyire ócska színjáték a politikusok napi szintű álszent és pátoszos rendelkezés-cunamija. Hogy azzal védik meg az országot, sőt mi több, konkrétan az egész világegyetemet, hogy az adóztatás és hitelrabszolgaság révén halálra rabolt és nincstelenségbe üldözött polgárra még néhány tetemesebb bírságot is rávernek, amennyiben merészelne a lakóhelyétől tíz kilométerre fekvő hegytetőre maszk nélkül felmenni meditálni. A puszta közepén üldözik rendőrségi drónokkal a sétafikáló embereket – Na, vajon kinek a vérrel-verítékkel megkeresett pénzéből?
A brit tudósok a 361 vizsgált alany mellett egy kontrollcsoportot is leültettek a tévé elé, akiknek nem mutattak COVID híreket (klímakatasztrófáról szólókat viszont igen). Ezen csoportban gyakorlatilag senki nem akadt, akinek lelki állapotára hatással lettek volna a média harsogó szavai.
Látható, hogy a hatalom, valamint annak nagyokat mondó szája, a média öl, butít, nyomorba dönt, és ami még fontosabb: maga okozza az emberiség szellemi-mentális színvonalának idült hanyatlását. Nem pedig a COVID.
A média katasztrofizálja orrba-szájba a koronavírus-járványt, és rugdalja bele az emberiséget egy olyan állapotba, mely aztán megágyaz részükre a tartós mentális zavaroknak, immunrendszer-gyengülésnek, kognitív hanyatlásnak. Mindennek terv szerinti funkciója kettős: további utánpótlást biztosít a későbbiekre COVID-áldozatokból, a gondolkodási képesség felszámolása révén pedig a hatalom „szerető” karjaihoz láncolja a félő-reszkető lakosságot, akik minden képességüket elvesztik lassacskán az önálló gondolkodásra, létre. Az eszkalálódó gazdasági válság során pedig nem lesznek képesek a felszámolt állásuk helyébe másikhoz jutni valamely rabszolgatelepen. Azt fogják mondani nekik, hogy az interjún nyújtott teljesítményük alapján nem elég képzettek, és „nem termelnék meg” a jövedelmük költségeit. Ami legalább tízszer akkora összeg kell legyen, mint amit fizetésként megkapnak a rabló-fosztogató burzsoáziától.
A legnagyobb „móka” lesz persze végignézni, hogy a járvány elvonultát, vagy legalábbis csillapodását követő gazdasági káosz révén hogyan lesznek utcára hajigálva azon milliók, akik feltétel nélkül bízva a hatalom szavában továbbra is a tévét bámulják csorgó nyállal. Gyakorlatilag éber álmukban kocogtatja meg vállukat a kaszás.
