Fékezett habzású érdeklődéssel viseltettem a tény iránt, hogy a jövő évben (már január 1-től) Veszprém, illetve a Balaton gyakorlatilag teljes északi partvidéke Európa kulturális fővárosává alakul. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, az EU minden évben kiosztja ezt a címet 2-3 városnak az Unión belül, mely területeket el lehet aztán látni a szokásosnál valamivel nagyobb mennyiségű kulturális programmal, illetve vissza nem térítendő támogatással a szükséges, s az év lezárultát követően tovább használható infrastruktúra felhúzására.
Kíváncsiságom azért vett mégis kisebb lendületet, mivel jómagam úgy gondolom, egész pofás kis potenciál rejtőzne a Balaton-part környékén egy pezsgő kulturális élettel körített üdülőkörzet kiépítésében, melynek szolgáltatásait nem kizárólag az újgazdagok meg a pártállami oligarchia kivételezettjei élvezhetnék. Még sincs szinte egyáltalán kihasználva a lehetőség. Hiába az újonnan épülő számos hotel, kikötő és egyéb burzsoá infrastruktúra, sem az elit gondolkodásmódja, sem a helyi vendéglátósok hozzáállása nem képes kivakarni magát a 70-es évek megszokott posványából. Új építmények ide vagy oda.
A karhatalmi fantáziátlanság végeredménye, amit most látunk. Mindenhol százezer köbkilométernyi beton, stadion, ilyen meg olyan kultúrház. Élet és kultúra viszont sehol. Nem a császári ukáz hívja létre a kultúrát, hanem az uralkodó személyétől független alkotó szellem, mely szeretne szabadon szárnyalni.
Szóval utánanéztem, mi is konkrétan ez az EKF Veszprém 2023, hogy zajlik a szervezés, illetve lehetséges volna-e akár saját programokkal részt venni a kínálat színesítésében. Ugyan a szervezkedés már néhány éve tart (valamikor 2017 környékén sorsolták ki a jövő évi kulturális fővárosok nevét), én csak most nyertem tudomást az eseményről, úgyhogy a gyatra marketing miatt máris megelőlegezhetünk egy mínusz pontot a szervezőgárdának.
Miután átböngésztem a tudnivalókat, egyből megláttam, hogy jóformán nincs is szó társadalmi, civilek irányította kezdeményezésről, ahogy az a program kiötlői szándéka szerint helyén volna. Helyette központilag kontrollált, csókos pályázatok útján nyerhető és tartható programpontok alkotják a teljes repertoárt.
Nyilván lehet a pályázatoktól függetlenül is indulni, senki nem akadályozhatja meg, hogy valahol a környéken helyszínt béreljünk és ott rendezvényt tartsunk, de akkor az tuti nem lesz része az EKF hivatalos programjának, s promót sem kaphat.
A legfontosabb kitétel, hogy a rendezvénytartás jogáért pályázni kell, melyen nem vehetnek részt olyanok, akik nem sírig tartó hűséggel szolgálják a viktatúrát. Komplett „adóhatósági” igazolásokat követelnek azért, hogy nagy kegyesen megengedjék a hazád hírnevének öregbítését a kulturális alkotásaiddal.
Persze nem kimondottan fura attitűd ez, mivel állítólagosan állami forrásokból valósul meg a 110 milliárd Forintot felemésztő programcsomag (mely költségvetés jó háromnegyede infrastruktúra-felhúzást jelent), nem pedig EU-s támogatásokból. Jogos hát, hogy kizárólag hithű alattvalók jussa legyen a kenyér és cirkusz.
Hogy ne kelljen túlzottan hosszan koptatnom a billentyűzetet, nagy szerencsémre az Átlátszó megelőzött engem, s több elemző íráson át taglalják, mennyire nem a kultúráról, turizmusról vagy programkínálatról szól ez a közönséges pénzszórás.
Nem a programokról fog szólni a 2023-as EKF: 67 milliárdot szórnak szét a beruházásokra
EKF: 22 milliárd plusz mellett sem futja digitális múzeumra, parkoló lesz helyette
Hozzátenném, hogy 2010-ben, mikor Pécs volt Európa kulturális fővárosa, a mérleg bizony a komoly veszteségek benyelésének irányába lendült. Akkoriban nem alanyi jogon uralkodott a politika a kultúra felett, hanem fogta magát, s erőszakkal rátelepedett – a civilek által benyújtott EKF pályázat megnyerését követően jött a pártállam, hogy elkezdje dirigálni a lakosságnak, miképp legyen kötelező lezavarni az eseménysort.
Cserébe persze felépülhetett egy rakás betontömb, melyek tovább erodálták Pécs gazdasági mutatóit a csőd irányába. Mégsem lett Pécs világváros – emlékszik egyáltalán valaki a 2010-es EKF-fesztiválokra? Fenn van ez a város a térképen? Él még egyáltalán ember a környéken, vagy Pécs is a letűnt mitológiai helyek listáját gyarapítja? Teljesen komolyan kérdem, mivel a híradásokban gyakorlatilag soha nem hallani Pécs felől semmit, kulturális élet szempontjából pedig köztudottan fekete lyuknak számít.
Ha Pécs ennyire pórul járt és gyakorlatilag semmit nem profitált a programból, miből gondolják a szervezők, hogy a mostani két és félszeres, 110 milliárdos kiadás majd megtérül? Nyilván úgy lesz ebből pozitív költségvetés, hogy a pártállam kihuzigálja azok zsebéből a szükséges erőforrásokat, akiknek aztán megtiltja, hogy a programsorozat aktív résztvevői legyenek. Cserébe kompenzációul kapnak újabb rabszolgatörvényt meg adóterheket a pofájukba.
Szerencsére más rendszer működik most, mint akkoriban. Pécset menet közben sajátította ki a politikai udvartartás, Veszprém legalább a pályázat első betűinek papírra vetésétől fogva a karhatalmi önkény alárendelt szolgája.
